Egy kutatás szerint évről évre növekszik azon gyerekek száma, akik az elmúlt évben nem olvastak ki egyetlen könyvet sem, tehát a gyerekek egyre kevesebbet olvasnak. Kérdezem jogosan, miért? A szülők hibája, mert nem olvas a gyereknek?

Vagy egyszerűen unalmas a könyv? Túl hosszú? Száraz?

Valahol megértem őket, hiszen én is ezen az elven voltam, amikor egy-két kötelező olvasmányt a kezembe fogtam és az Istenért sem tudtam kimazsolázni belőle, hogy szegény író, mi a francot akar velem közölni. Szánom-bánom, édesanyámék teljes tragédiaként élték meg, hogy a gyerekük nem szeret olvasni, holott jómaguk kiváló könyvtári állománnyal rendelkeztek, sőt, gyerekkoromban sok mesét is olvastak nekem! Na, de akkor hogy fogja megszeretni az olvasást a gyerek?

Vannak bizony kötelező olvasmányok, amiket el kell olvasni, nincs mese. Na, de vannak olyan mesekönyvek, amik csodálatos helyre repítenek! Új helyeket ismerhetünk meg általuk, sárkányokkal harcolhatunk, a világ tetején érezhetjük magunkat!

Nem véletlenül olvasok a gyerekeimnek már pici koruktól fogva! Figyelem a reakciójukat, látom, hogy mi kelti fel az érdeklődésüket, és készítem magam ahhoz is, hogy a nagyobbik lányom valószínűleg ugyanúgy nem fog rajongani az Egri csillagokért, akárcsak én. Egye fene, majd megoldjuk az olvasónaplót, de igyekszem olyan felnőtté nevelni, aki értékelni fogja a könyveket! Kikapcsolódást nyújtanak, menedéket a negatív érzelmek elől, hogy aztán a történetben megélt eseményekből levont tanulsággal nézzünk szembe a valóság torz igazságával.

De most csak imádom, hogy ilyen töpörtyű gyerekeim vannak (még), így a mesék is a maguk különleges bájával egészen egyszerűek: győz az igazság, a rossz elnyeri méltó jutalmát.

Na és a még kisebbeknek?

A legkisebbik lányommal a világot ismertetem meg a mesekönyvek, hangoskönyvek által. Milyen egy városban élő ember élete? Na, és milyen lehet a tanyasi világ? Milyen állatok élnek a farmokon? Tehén? Ló? Birka?

Hangoskönyvekkel ismertetem meg a Csodatanyát a lányaimnak, akik érdeklődve fordulnak a történethez, hiszen jobban megismerik az állatokat, a különböző családtagokat, és új információkat gyűjtenek.

Tudtad, hogy a tehén szarva sosem hullik le? Valójában mi a dolga egy tehénnek, és hány hónap alatt hordja ki a borját?

Emília tehén nem röstellik elmesélni az életét, kiféle-miféle családja van, hogyan telik egy napja, valamint a mesekönyvből megismerjük a titkát, és milyen különös altatódalt szeretnek hallani a tehenek…

Én pedig csak mesélek, és mesélek, és bár büszke vagyok a nagyobbik lányom szókincsére, titkon reménykedem benne, hogy felfedezik később, hogy a könyv a legnagyobb fegyverünk az emberi butaság ellen.

Köszönöm, hogy elolvastad a cikkemet!

Evelin