Felporszìvózott, felmosott, tiszta ház: készítem az ebédet Nuskónak, Ő pedig a konyhában sétálgat, többnyire láb alatt.
Az alábbi "beszélgetés" zajlott le köztünk:
- (H)aaaammm.
- Igen, Nuskó, mindjárt hamizunk, csak gyorsan elmosom ezt az edényt. - fél szemmel konstatálom, hogy mögöttem van.
-(H)aaaaam - csörömpölès... A konyhapultról leesik a kenyeres kosár, ami egy konyharuhán volt, a kisasszony pedig egy laza mozdulattal úgy gondolta, hogy a földön jobb helye van a morzsáknak...
Hozom a morzsaporszìvót, miközben magyarázom a lányomnak, hogy nem szabad a konyhában sertepertélni, nem szeretném, ha valami baja lenne. Nuskó nevet miközben a morzsákat az ujjaival szedegeti. Persze a kis rohadékok még a szekrény alá is gurultak, minél messzebbre, hogy még véletlenül se legyen könnyű felszívni őket...
Mindegy, megoldom, visszateszem a helyére a porszívót, kifújom magam.
Túl nagy a csend... Nuskó a másik konyhapultnál áll, felfelé nyúl, szintén konyharuha van a pulton, azon pedig az ebédje: krumpli, csirke, spenót, és egy kis reszelt sajt rajta, mindez összenyomva. Rámnéz. Gyönyörű szemei vannak. Olyan mint a borostyán és a smaragd kereszteződése. Édenkerti tekintet ez. Tiszta...
-(H)aaaammm....
Lelassul az idő, még levegőt is elfelejtek venni, és csak nézünk egymásra, mint Noé és a harmadik teve...
Az ajkamat annyi nem tudja elhagyni, hogy "ne", Nuskó abban a pillanatban rántja le a földre a konyharuhát, vele együtt pedig az ebédjét... A spenót édes zöld színével tarkítja a konyhát, csirkék pacsiznak menekült morzsákkal, Nuskó kikerekedett szemekkel néz, én meg azon gondolkodom, hogy a maradékot csúzlival lőjjem ki az ablakon, vagy egyszerűen csak igyak egy kávét...
***
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.
Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok
Vagy keress instagramon: kotyog_ok
