Anyaként megvannak a saját félelmeink, fóbiáink: rettegünk attól, hogy nehogy történjen valami a gyerekkel. Mindent elsöprő vehemenciával védjük lányunkat, fiunkat a betolakodótól, miközben erőt és gyorsaságot megsokszorozva vetjük magunkat a támadóra, akár egy anyatigris az őt védelmező kicsinyei…

Kiteljesedhetek úgy anyaként, hogy ne tipornám el a gyerekeimet, vagy ne feledkeznék meg a férjemről? Vagy nekem pusztán arról szól az önmegvalósítás, hogy másokról gondoskodom, a vágyaimat, céljaimat pedig elzárom egy kis dobozba, aminek a kulcsát jó messzire hajítom, hogy majd később esetleg lesz…

Szörnyek az ágy alatt, vagy félelem a sötétségtől? Mit érez egy gyermek, amikor számára ismeretlen ijedelemmel találkozik? Ki menti meg? Mindenki fél valamitől? Már csecsemőkorban is fellelhető a félelmi reakció, amikor például hangos zajra, erős fényre reagál a baba, vagy egy éves kor körül…

Amikor túl nagy a csönd… Van olyan, hogy ki lehet fogyni a szavakból? Hogyne… Rendszerint akkor érzem ezt, amikor valaki megkérdezi, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni? Imádok játszani a szavakkal, mondatokat alkotni, történeteket formálni, de van, amikor elfogynak a szavak. Nem tudom elmondani,…

Álmosan nyúlok a telefonért; miközben a reggeli rutinom elvégzem (értsd: lefőzöm a kávét), végigböngészem a maileket, híreket. A wifi csatlakozásával egyből csippan a telefon, mire ösztönösen fut végig a gerincem mentén a félelem. Elég csak rápillantanom a készülékre, már napok óta az első hírek…