Anyaként megvannak a saját félelmeink, fóbiáink: rettegünk attól, hogy nehogy történjen valami a gyerekkel. Mindent elsöprő vehemenciával védjük lányunkat, fiunkat a betolakodótól, miközben erőt és gyorsaságot megsokszorozva vetjük magunkat a támadóra, akár egy anyatigris az őt védelmező kicsinyei…
Nem kell félni a szörnyektől, ugye?
Szörnyek az ágy alatt, vagy félelem a sötétségtől? Mit érez egy gyermek, amikor számára ismeretlen ijedelemmel találkozik? Ki menti meg?
Mindenki fél valamitől?
Már csecsemőkorban is fellelhető a félelmi reakció, amikor például hangos zajra, erős fényre reagál a baba, vagy egy éves kor körül…