Anyaként megvannak a saját félelmeink, fóbiáink: rettegünk attól, hogy nehogy történjen valami a gyerekkel. Mindent elsöprő vehemenciával védjük lányunkat, fiunkat a betolakodótól, miközben erőt és gyorsaságot megsokszorozva vetjük magunkat a támadóra, akár egy anyatigris az őt védelmező kicsinyei miatt. Mert ez a dolgunk. Azonban néha olyan problémába ütközünk, amit nem biztos, hogy meg tudunk oldani. Mi van abban az esetben, ha az ellenségünk egy láthatatlan szörny?

Elkaptam a Covidot!

Mindenki aggódik valakiért: szülőkért, unokákért, rokonokért, barátokért. Gyakrabban nézegetjük a mobilt: jön egy telefonhívás, sms, üzenet, vagy bármi egyéb, ami kevésbé jó híreket tartalmaz. Imát mormolunk ki-ki a maga istenéhez, fohászkodunk, kívánságokat sóhajtozunk. Csak legyen mindenki egészséges!

Koronapló, avagy, amikor a családot támadja a láthatatlan dög - Sz. Cs. naplója

04.02 - 04.13 - Tizenkét nap kávé nélkül

Kezdetben néha viszketett a szemem, majd rosszul lettem. Erőtlennek éreztem magam, gyengének, és harcoltam a torok- és fejfájással. C és D vitamint emelt dózisban szedtem, gargalizáltam sós vízzel. Majd ízületi problémák; hát- és vállfájdalom jelentkezett mindezek mellé.

De ez ugye csak valami vírus?

Sz. Cs. anyaként, feleségként, nőként is helyt áll a mindennapokban: háztartást vezet, ellátja a gyermekét, és hű társként támogatja férjét. De mi történik, ha a férjet ledönti valami vírus a lábáról? A jobbik esetben, amilyen gyorsan jött a betegség, olyan gyorsan is megy. A rosszabbik esetben óriási félelem költözik be a meghitt, nyugodt családi fészekbe, amikor a PCR-teszt pozitív lesz. Pontosan ezzel a félelemmel nézett szembe Cs. és családja, amikor elsőként a férj kapta el a COVID-19 vírust. Míg a férjnél fül- és torokfájás jelentkezett elsőként, orrdugulás, végül a szaglás- és ízvesztés, Cs. nehezebb tünetekkel is megküzdött.

Amikor a vírus nem kímél senkit…

Nem csak a két szülő küzdött a vírussal, alig tíz hónapos kisfiukat sem kerülte el a szörnyeteg. Jött, rombolt, zúzott, tört, végül nehezen, de lelépett, hátrahagyva néhány kellemetlen utóhatást.

Bár a tünetek nem tűnnek súlyosnak, még sem akar olyan könnyedén elmúlni?

Cs. legyengülve egyéb komolyabb problémával nézett szembe.

Állandó fáradtság - sosem múlik el?

A COVID-19 vírust nagyon nehéz behatárolni. Bárki elkaphatja, és minden esetben más és más tüneteket produkálhat. Mi történt egy anyuka esetében?

Cs. szaglásvesztés mellé félelemérzetet, gyomor összeszorulást - gyomorideget, végül szorongás tapasztalt. A félelem keresztülfonta az életet, erőteljes pánik, heves szívverés lett úrrá rajta. Az érzés pedig felőrli a beteget, hiszen nem múlik el olyan könnyen, a vállán csücsül éjjel és nappal.

Cs. esetében az igazi gyógyulást az hozta meg, hogy bár erőtlenül, hamar elfáradva, de a kisfiát napról napra jobban el tudta látni.

Mert egy anyának mi a legnagyobb félelme? Ha nem tud gondoskodni a gyermekéről! Ez pedig előre hajt, bármilyen megpróbáltatás is jelentkezik!

Átélni borzalmas volt! Rosszabb, mint bármilyen fájdalom! Már szakember elérhetőségét kértem a védőnőtől, amikor még nem voltunk tisztában az eredménnyel. Aztán megláttuk, hogy pozitív lett a férjem tesztje. Ledöntött a lábamról ez a vírus, és tehetetlennek éreztem magam, miközben a fiam a szobájában aludt, szintén betegen. Iszonyú érzés volt! Nem szégyellem, sírva hívtam fel a védőnőt… Most, hogy kezdek jobban lenni, belegondolva, sokkal félelmetesebb ez a vírus számomra. És még mindig nem múlt el teljesen! Mi még könnyebben megúsztuk, de mások sokkalta többet adtak egy-egy harcért. Még az erőm vissza kell, hogy jöjjön, de már jó irányba haladok…

A COVID-19 átírta az életünket. Van múltunk és jelenünk. De milyen lesz a jövőnk? Mennyi küzdelem vár még ránk? Vége lesz ennek egyáltalán, vagy az életünk részévé válik?