Kiteljesedhetek úgy anyaként, hogy ne tipornám el a gyerekeimet, vagy ne feledkeznék meg a férjemről? Vagy nekem pusztán arról szól az önmegvalósítás, hogy másokról gondoskodom, a vágyaimat, céljaimat pedig elzárom egy kis dobozba, aminek a kulcsát jó messzire hajítom, hogy majd később esetleg lesz rá időm?  Hiszen minek akarok én bármit is tenni, ami a társadalom javára válik? Ott van nekem a család, élvezzem, hogy csak a gyerekekkel kell foglalkoznom, a pelenkázással, babakocsi tologatással, és óvodai beiratkozással, nem igaz?

Na, álljunk meg egy pillanatra!

Azért, mert anya lettem, nem jelenti azt, hogy nem akarok önmegvalósítani, célokat, álmokat valóra váltani. Dehogyisnem akarom! Pusztán az értékrendem megváltozott, pontosabban fogalmazva a szeretteim élveznek elsőbbséget: a gyerekeim, férjem sokkal magasabb szinten állnak, hiszen ez is egy fajta vállalkozás, ami örök életre szól! Most viszont, ahogy egyre nagyobbak lesznek a gyerekek, a napirend jobban koordinálható, eljött az anya ideje is arra, hogy valóban megváltsa a világot!

És mi a helyzet a lelkiismerettel?

A lelkiismeret gyakorta gátat szab céljaink, vágyaink elérésében, a külső, társadalmi nyomás hatására pedig még inkább magunkba fordulunk. Eltűnik, elveszik az az álom, és csak sivárság, szürke valóság marad utána. Megéri?

Mit tehetünk ellene?

Szeresd a magadban élő nőt! Dédelgesd, etesd, hogy kiviruljon, törekvővé váljon! Hiszen mindannyiunkban van valami motiváció, cél, elhivatottság iránti küzdelem! Tedd meg! Csináld!

Egy anyának nem csak a családjára kell figyelnie! Önmagára is! Hiszen akkor van egyensúlyban a személy, ha belül is jól érzi magát! Úgy érzi, megtalálta mindazt, amire vágyik!

Én pont ezt teszem! Önmegvalósítok! Hogy hogyan? Kurva nagy kitartással és sok segítséggel! De pont azt teszem!

A sikert gyakran kíséri irigység, a sikerbe fektetett munkát nagyon ritkán. 
Mandel Mirjam

És te mire vágysz?