Hova tűnt az elmúlt három év? Tudod mi a válaszom rá? Hogy fogalmam sincs… Persze, voltak itt születésnapok, névnapok, kirándulások, nekem pluszba egy szülés. Na de hova a túróba száguldott el mellettünk ennyi év?

Nemrégiben kaptam az emailt, miszerint egy csodás augusztusi hétfőn bizony szülői értekezletre kell mennem! Nekem? Nemrég még az én szüleim mentek szülői értekezletre, igaz, sokszor úgy hívtak, hogy melyik az én termem, vagy éppen melyik osztályba is járok (?).  Na, de most eljött az én időm!

Ó, te csodás történelem…

Ahogy reggelente fésülöm Nuskó haját, egyre hosszabbak és hosszabbak arany fürtjei, bizony napról-napra rohan mellettünk az idő. Kialakult az akarata, önálló, zsivány nagylány lett az én csöppnyi babámból. Nem az a gőgicsélő, gügyögő szülő vagyok, aki még mindig babának tekinti a gyerekét! Bizony nagylánynak hívom, teljesen az ő szintjén magyarázom az élet nagy dolgait, és elfogadom, hogy változik, de igazából csak visszatekinteni furcsa!

Fogtam az apró kis kezét, miközben először mosolygott rám. Büfiztettem, öltöztettem, és istenem, milyen picike volt, amikor először fürdettük! Na, és most? "Anyaaaaa, hoztam neked virágooooot!" Imádom a lelkesedését, ahogy örülni tud a legkisebb dolgoknak is! Atyaég, mennyire tiszták a gyermekek!

Hogyan készüljünk fel az óvodára?

Itt nem (csak) a gyereket kell felvértezni, hanem a szülőt! Írjunk egy listát, mi szükséges az ovihoz, aztán alaposan végig mehetünk rajta pontról pontra. Nem csak a tárgyi eszközökre lesz szükség, hanem lélekben is készülni kell rá. Minél nehezebben válunk el a gyerektől, annál nehezebb lesz a gyereknek is, hiszen érzi, ha anya megrendült, kétségbeesett, zavart, és nem tudja, hogy pontosan mit is kellene csinálnia! A gyerek ezt kihasználja! Na, nem azt mondom, hogy be kell lökni a kapun, oszt had' menjen, hanem alapos önvizsgálat után be kell látni, hogy csak lazán, pozitívan, szeretetteljesen búcsúzzunk el, hiszen néhány óra múlva úgyis újra ott lesz körülöttünk, szaladgál, huncutkodik, csacsog.

Leválik a gyerekem, akkor el is távolodik tőlem?

Rengeteg kérdés kavarog ilyenkor egy szülő fejében, ez a leggyakoribb kérdésfeltevés. De még így, hogy Nuskó most megy óvodába, nem gondolom, hogy emiatt el fog távolodni tőlem, sőt! Nagyon is jó helyen lesz a sok kisgyerek között. Nem az az anyuka vagyok, aki berakja a tévé elé a gyereket, aztán csinálja a dolgát, hanem rengeteget foglalkoztam vele, nem csak mesekönyveztünk, báboztunk, gyurmáztunk, de igyekeztem kihasználni a legkreatívabb vonalamat is, emiatt készülhetett el például a kartonváros, mosógép, húsvéti nyuszik, távcső, vagy az egyik kedvencem a mágneses halacskák! Imádom, hogy a gyermekek fantáziája mennyire erős, érdeklődő, és kíváncsi, én pedig igyekszem támogatni mindenben a gyerekeimet! Használják csak a fejüket, a világukat, ahol élhetnek sárkányok, dínók, vagy kalózokkal kell harcolniuk! És ez a mese még segíthet is az óvodai beszoktatáson, hiszen nem csak Bogyó és Babóca létezik, hanem akár kezdődhet úgyis a mese, hogy Nuskó óvodába menet találkozott a rózsaszín katicabogárral… Miért rózsaszín? Hiszen különleges katicabogárról van szó, aki most először ment a katicaóvodába! És micsoda hintát látott! Szivárványszínű volt, és különböző színű katicabogarak hintáztak és nevetgéltek együtt. A kis rózsaszínű katicabogár pedig miután megölelte a katicaanyukáját, ment boldogan hintázni! Használjuk mi is a fantáziánkat!

Hiába tölt a gyerek 6-7 órát az óvodában, nap végén úgy fog rohanni anyához, vagy apához, mintha ezer éve nem látta volna őket! Egy óvoda nem tudja szétzilálni, ledönteni a szülő-gyermek kapcsolatát, sőt, pont, hogy segít! Az óvoda nem a szülők ellen van! Értéket teremt, tanít, és talán egy csöppnyit nevel is!

Nem mondom, hogy könnyű időszak következik az életünkbe, hiszen újdonság lesz mindkettőnk számára, de ha jobban belegondolunk, az óvoda az egyik legjobb időszak, hiszen felhőtlen gyermekkorunk csodálatos időszakát tölthetjük játékok, gyerekek és szerető óvónők között!