Aki gyakori vendég a blogomon, láthatja, hogy előszeretettel vannak DIY projektjeim, főleg olyanok, amikkel a gyerekeimnek kedveskedhetek. Készítettem már mosógépet is kartonból, vagy várost Nuskónak, hogy kiélvezhesse az autózás nyújtotta örömöket. Volt benne parkoló, autómosó, vasúti sín, Óvoda, Általános Iskola, hogy mind-mind remek beszédtémákat adjanak.

Mostanában pedig az idő kevésbé kegyes hozzánk, így még több kreatív foglalkozást szoktam a lányommal csinálni, hiszen látom, hogy élvezi, tetszik neki.

Most sem volt ez másképp, kartondoboz helyett, most a WC-papír gurigákat vettem elő újra, hiszen korábban már készült belőlük Halloween-re bagoly, most viszont újdonságként távcsövet fabrikáltunk. Már korábban felfedezte Nuskó, hogy bizony ezek a gurigák jók arra, hogy kifejezetten egy valamire fókuszáljunk vele, ha belenézünk. Az ötlet pedig innen jött, hát, akkor készítsünk kukkert belőle.

Mivel a lányom imád festeni, rajzolni, vagdosni, így összekapcsoltam a kettőt: fessük le a távcsöveknek való WC-papír gurigákat, a végén pedig csak egy nyakba akasztót kell rá tenni. Egyszerű, mint a faék, a lányom színtiszta mosolyánál pedig ragyogóbb dolgot aznap nem láttam, ahogy a nyakába akasztotta és visítva rohangált a lakásban. Aztán már azt vettem észre, hogy folyton a madarakat emlegeti, közben az ablaknál áll és a távcsővel kikémlel. Két legyet egy csapásra: kreatívan eltöltött délelőtt, és pihentető délután, miközben kint a madarak a madáretetőből lopkodják az elemózsiákat. Kell ennél jobb?

Na, de hát egy távcső nem elég mindenkinek, akkor Nuskó készített már Apának is, sőt még Anyának is. Na, de mi van akkor, ha mindezek ellenére még maradt guriga, sőt a papírtörlő is elfogyott, immár annak a gurigája is megmaradt? Mi készüljön belőle? Ekkor fordultam a Pinteresthez segítség gyanánt, és már egyből érkezett is az ötlet:

Szociális készséggel kapcsolatos tevékenységet a gyerekemnek!

Mégpedig: milyen érzelmeket látsz?

Újabb gurigák, most már színes papírokkal együtt. Míg Nuskó vagdosott, addig én felöltöztettem a gurigát, kivágtam a fejét, és mivel ez a nagyobb, papírtörlőhöz tartozó guriga szélesebb volt, belülre a WC-papír guriga került, azokra pedig az arcok mimikája. Sír? Szomorú? Nevet? Álmos? Bármi jöhet, a képzelet szabhat határt! Több guriga, több érzelem! Innentől fogva pedig a gyerekemnek kell kitalálnia, hogy a bábun milyen érzelmet fedez fel! Egyszerű, egy fillérbe se kerül, mégis lefoglalja egész délelőttre.

A gyereknevelés nem könnyű feladat, ráadásul csak akkor látod igazán, amikor felnőtt és próbál elhelyezkedni a nagybetűs életben. Onnan látod, hogy mennyire lett talpraesett, magabiztos, érdeklődő, vidám, vagy könnyedén boldoguló. Na, jó, a környezeti hatások is sokat rátesznek egy személyiség fejlődésére, de az alapokat a szülők adják. Az én feladatom pedig pont ez.

Nem mondom, hogy nem kap olyan ajándékokat, amik valóban csak játékok, és nem fejlesztik a gyereket, mert hát ilyen is kell! Igenis üljön le a gyerek, játsszon a játékkal, ahelyett, hogy az agyát tornáztatná! Vagy csak néha bambuljon ki a fejéből. Nézze a kismadarakat, kacagjon önfeledten, pacsáljon a vízben, vagy nézze a felhőket. Az arany középút a legtisztább: legyen fejlesztés is, amit a gyerek élvez, és hagyjuk, hogy ő maga is élvezze a játék nyújtotta önfeledt boldogságot.

                                                                        ******

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet! Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg másokkal is! 

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy csatlakozz a Megálló, ahol megpihenhetsz csoportunkhoz ITT

Vagy keress instagramon: kotyog_ok