Mivel az ősz már a nyakunkon volt, az utolsó kellemes, nyárias napokat kihasználva Nuskóval és Lizivel nekiálltunk brióst készíteni!

Nem vagyok egy nagy konyhai tündér, de sütni szeretek. Jobban mondva kísérletezni. Imádtam mézeskalácsot készíteni, sajttal töltött perecet, kürtőskalácsot, valamint a kedvenceimet, a nyár nagy slágereit: a málnás-túrós pitét és a sütés nélküli gyümölcsmisut. Isteni egytől egyig!

Na, persze vannak olyan sütemények, amikre még gyűjtöm az erőt, és inkább csak az Azanyja oldalán csorgatom a nyálam az ellenállhatatlanul kinéző láva sütit illetően.

Szufléforma híján, a briós felé fordultam. Gyerekkoromban a porcukros kakaós csiga mellett a briós is nagy kedvenc volt, puha, foszlós tésztájával.

A legkönnyebb része az volt, hogy kimértem a hozzávalókat és betettem a dagasztógépbe:

• 150 ml tej
• 380 g liszt
• 50 g cukor
• 1 db tojás + 1 a kenéshez
• 3 g só
• 15 g élesztő
• fél citrom reszelt héja + hangyányi citromlé
• nutella a kenéshez
• mandula a szóráshoz (a tésztába is tehetünk apróra vágott, vagy darált mandulát, én allergiás reakció miatt kihagytam, és csak néhánynak a tetejét szórtam meg)

Miután megdagasztotta a gép a tésztát, kisebb labdaméretű golyókra tépkedtem a tésztát és gombócot gyúrtam belőlük. Egyenként kinyújtottam őket ovális formára, majd nutellával megkentem a tésztát. Feltekerés előtt bevagdostam a közepét, majd kissé sréhen feltekerem, és csigásan összehajtom.

Ha megtelt egy tepsi, lekentem őket tojással, és 60 fokon kelesztettem tíz percig a sütőben. Amikor letelt a pihenő, kivettem őket, újra lekentem tojással, megszórtam fahéjjal, vagy mandulával, cukorral (ízlés kérdése), és visszatoltam a sütőbe, hogy aranybarnára süljenek 170 fokon. Innentől folyamatos figyelést igényel, hamar elkészülnek a briósok!

Jó étvágyat kívánok!