Ha már tombol körülöttünk az ősz, esik az eső, vagy épp annyira taknyos a gyerek, hogy ne tudjon óvodába menni, viszont folyton nyaggat, hogy játszunk valamit, ideje akkor inkább kiélvezni az évszak csodás tulajdonságát, mégpedig a fergeteges szín kavalkádot!

A különböző évszakokról és az idő múlásáról mindig is nehéz volt beszélni egy kisgyereknek, hiszen az ő világában nem szerepel a majd és a később szó, nem úgy értelmezi a hamarosan és az ezután szavakat. A szótárában csak egy szó szerepel: most. Így hát tudása csillapíthatatlan, örömmel mesélek neki a különböző évszakokról, és próbálom az ő szintjén elmagyarázni mit is jelent, hogy a fák lehullajtják a leveleiket, télen esni fog a hó, tavasszal újra kivirágzik a tulipán, nyáron pedig napozhatunk a kertben… De addig is, hogy hangolódjunk az őszre! Hogyan? Felolvastam neki egy aranyos sünis verset! És hát mi ad Isten, mi volt a gyerek első kérdése?

Anya, készítünk sünit?

Imádom a gyerekemben, hogy imád kreatívkodni! Én pedig nem állok az útjába, lelkesen készítem elő az ecseteket, színes papírokat, ragasztót.

Ezúttal kiválasztottunk egy szürkészöldes papírt, amire körberajzoltam a süni testét, majd kivágtam. Nuskó addig kikereste a vajszínű lapot, hiszen a süninek tüskék is kellenek a hátára! Hosszú csíkokat vágtam belőle, a gyerek is mellettem a saját ollójával gyakorolta a vagdosást. Nem csak az a feladatom, hogy a gyereknek érdekesen teljen az ideje, épp annyira vegye ki a részét a feladatból, mint ahogy én! És ideje az olló használatát is gyakorolni, így amikor én a részletekben elmerülök, addig a gyermekem szintén saját használatra vághat különböző papírokat. Miután elkészültem a vagdosással, felragasztottam a sünit egy fehér rajzlapra, majd átnyújtottam a lehetőséget Nuskónak, hogy egyesével felragassza a tüskéket a hátára. Azonban olyan üres volt a lap a kis sünivel, hogy kitaláltam; ne vesszen kárba a maradék falevél, ragassza körbe a sünit, hiszen kiváló búvóhely egy kupac falevél!

Végül a süni szemét szintén én ragasztottam fel, és itt jött az első meglepetés! Szülőként sokszor evidens néhány dolog, minthogy a sünit oldalról vágtam ki, aki bandukol az erdőben. Na, de Nuskó teljesen döbbenten állt a papír felett, és folyton arról kérdezgetett, hogy hol a süni másik szeme, hiszen csak egyet ragasztottunk fel neki. Ugye két szeme van a süninek? Hát persze, de akkor mi is történt?

Egy pillanatra én is megálltam, hiszen furcsa volt, hogy az előző alkalommal egyszeri elmagyarázás után elég volt, hogy a lányom esernyőt hajtogasson a papírból, azonban egy süni oldalról való ábrázolása az egy szemével kiütötte a mércét a lányomnál. Ki érti ezeket? Jót mosolyogtam rajta, végül megpróbáltam elmagyarázni, ha oldalra tartom az arcom, ő is csak az egyik szememet látja, de ha szemből, akkor már másképp lát. Szinte hallottam, ahogy dolgoztak a gyerekem agytekervényei, végül beérte a magyarázatommal.

Na és mit eszik a süni?

Almát! Nagyon egyszerű, mégis nagyszerű feladatot készítettem utoljára a lányomnak. Rajzoltam két almát, felvágtuk hozzá a piros krepp papírt, majd galacsinokat gyúrva fel kellett ragasztani a lapra. Mind-mind kézügyességet fejleszt, kreativitást, és rengeteg beszédtémát! Mit eszik a süni? Hol cipeli a finomságokat? Hova bújik télen? Kell ennél érdekesebb csacsogás?

Na és hogy szólt a vers?

Aranyosi Ervin: Őszi süni

Őszi süni vagyok, az avarban járok,
élelmet keresek, – mikor, mit találok.
Apró gyümölcsöket, néha egy-egy almát,
ezzel építem fel raktáram tartalmát.
Készülök a télre, mikor nem lesz semmi,
akkor is legyen majd a süninek enni.
Visszavonulok majd, nagyon sokat alszom,
a lélegzetemtől mozog csak a bajszom.
Mikor felébredek pici pocim éhes,
gyümölccsel megtömni akkor esedékes…