Melyik az a rágcsálnivaló, amelyen a nap háromszor tud átragyogni?
Könnyen megsúgom én; a perec. Na, de vajon miről is beszélek?
Jöhet egy kis történelem?
A perec a pékek céhének jelvénye lett a XIV. századtól. A legenda szerint Bad Urachban sütötték az első sváb perecet. Az ottani uralkodó pékje kivégzésre várt, amikor is ura egy utolsó esélyt adott neki, vagyis ígéretet tett a kegyelemre, amennyiben olyan kenyeret tud sütni, amelyen keresztül a nap háromszor tud átragyogni. Gondolom, sejtitek, hogy megmenekült ;)
Na, de hogyan kapcsolódik hozzám?
Még javában tombolt a nyár, amikor én úgy gondoltam, hogy ideje perecet sütni, lévén, hogy még életemben nem készítettem, bár – véleményem szerint – az átlagos nehézségi szintjéhez tartozik.
Szürcsöltem egy utolsó kortyot a jeges limonádéval teletöltött poharamból, majd elővettem a kedvenc konyhai gépemet, vagyis a kenyérsütőt, és bedagasztottam vele a tésztát:
500 g liszt
300 ml víz
1,5 ek cukor
1 zacskó instant élesztő
2 tk só
Miután elkészült a tészta, a szilikon nyújtó lapomon 6 egyenlő részre osztottam őket, majd rudakat sodortam belőlük. Ezek körülbelül 45-50 cm hosszúak voltak.
Na, és itt jön a csavar. Nem formáztam belőlük egyből perecet, hanem kicsit kilapítottam őket, és vékony sajtszeleteket helyeztem a közepére. Összecsipkedtem a szélüket, kicsit újra megsodortam őket, végül eredeti formájukra hajtogattam a tésztát. A sütőt ekkor már begyújtottam, sütőpapírral bélelt sütőlapot a tűzhely tetejére tettem, így alulról kapott egy kis meleget a sütőlap. Az elkészült pereceket letakartam egy tiszta konyharuhával, majd hagytam pihenni őket egy jó tíz percig. A szigorú pihentetést követően megkentem őket tejjel, szórtam rájuk sajtot, vagy sót, és bevágtam őket a sütőbe. 20-25 perc alatt készültek el (persze, sütőtől függően)
További érdekességek:
VII. században egy olasz szerzetes úgy jutalmazta a szorgalmasan imádkozó diákjait, hogy megcsavart péksüteményt adott nekik, - vagyis perecet - ami egyben az imára kulcsolt kezet jelképezte. Pretiolas, vagyis jutalom néven keresztelte el a tésztát.
A perec a középkorban igazán nagy népszerűségnek örvendett, ugyanis a kolostorokban, főként a vacsorákhoz perecet kínáltak az étkezésekhez. A böjt előtti időszakban készítették elsősorban, így a hozzávaló is mindössze vízből és lisztből állt. Tejet, tojást, zsírt nem tehettek bele. A perec ezáltal a Nagyböjt és a Húsvét kiemelkedő szereplőjévé vált. Egyes vélemények szerint a perec hurkaiból kialakuló részek a Szentháromságot jelképezik.
És azt tudtátok, hogy a perec világnapját április 26-án tartjuk?
***
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.
Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok
Vagy keress instagramon: kotyog_ok