Egyik kedvenc DIY projektem közé tartozik a mostani játék, ugyanis Nuskó számára kifejezetten egy szerepjátékot is felépítettem a játék köré.

A januári szürke hétköznapokba kis vidámságot, színeket csempésztem, mégpedig úgy, hogy kirándulásra invitáltam a lányomat. 

Amúgy is minden nap igyekszem valami kreatív, érdekes ötletet belevinni a délelőttökbe, ha már ennyire nem jutunk gyerektársaság közelébe. Ráadásul Nuskó is egyre többször emlegette, hogy szeretne kirándulni, nekem pedig remek ötletem támadt!

Korábban nézegettem már webshopok honlapjain hasonló játékot, ám mindig csak későbbre halasztottam a megvásárlását, valahogy érdekesebb darabokra akadtam. Aztán szokás szerint a Pinterest remek ötletet adott: mi lenne, ha én magam alkotnám meg ezt a játékot? Nem is kell hozzá túl sok alapanyag, mégis figyelemfelkeltő, fejlesztő játékról van szó, annak ellenére, hogy pofon egyszerű az elkészítése.

Na, de pontosan miről is van szó?

Menjünk horgászni! Készítsünk halas tavat, jobban mondva halakat Nuskónak. És mitől lesz még különlegesebb? Legyenek varázshalak, hogy lehetőség szerint ki lehessen őket fogni!

Mi kell hozzá?

• színes papírok
• mágnes
• gemkapocs
• olló

Na, de ha már újabb DIY játékról van szó, csempésszünk bele egy kis fejlesztést is. Mi legyen az? Ha már színes halakról van szó, akkor legyen színpárosítás. Remek, legalább festhetünk újra!

Arra gondoltam, hogy szokás szerint WC-papír gurigákat festünk le különböző színekben, majd Nuskó az azonos színű halakat beledobálja ezekbe, miután kihorgászta őket. Csakhogy itt jött egy probléma! Ezek a gurigák olyan keskenyek, hogy a halacska méretének is nagyon kicsinek kellett volna lennie, az pedig nem tetszett. Így hát nem adtam fel, maradtunk a WC-papír gurigáknál, csak elé tettem négy műanyag dobozt, abba kerültek a kihorgászott halak.

Remek! A terv is kész volt, alapanyag is volt hozzá, így az egyik délelőtt neki is kezdtünk a foglalkozásnak: Nuskóval átbeszéltük a színeket, majd négy szín kiválasztásával lefestettük a WC-papír gurigákat.

A halak esetében könnyű dolgom volt: kerestem néhány letölthető sablont, kinyomtattam, körbevágtam őket, majd a színes kartonokra felrajzoltam és újra kivágtam az immáron kész halacskákat. Természetesen addig a lányom szintén velem vagdosott és rajzolt, szigorúan szülői felügyelet mellett.

Miután pedig végeztünk a vagdosással, már csak egymásra kellett ragasztani a halacskákat úgy, hogy mindegyik közepébe egy-egy gemkapcsot tettünk. A mágnes pedig majd megoldja a feladatot: a "horgászbotra" ráerősítettem egy zsineget, majd a végére kötöttem a mágnest. Kész voltak a halacskák, a horgászbot, a lányom pedig dülöngélt a fáradtságtól. Kapva kaptam az alkalmon - lefektettem, így igazán nagy meglepetés lesz a számára, hogy kirándulni fogunk: méghozzá a nappaliba, ugyanis felállítottam a játék sátrát, mellé került a tó a halacskákkal együtt, végül a színes WC-papír gurigák a műanyag dobozokkal.

Mi történt, amikor felkelt a lányom?

Imádtam Nuskó mosolyát, ahogy rá tudott csodálkozni a dolgokra. Olyan tiszta! Érzelmekkel teli! Délutánra pedig remek elfoglaltság lett, miközben kiválogatta, hogy melyik halacska melyik edénybe kerüljön.

Több legyet egy csapásra: használja a fantáziáját, valamint fejlesztem a részképességeit a színekkel. Természetesen utána már előkerült a böngészőkönyve is (Scolar kiadó), amelyben az egyik kép kifejezetten vízparti világról szólt: hódokról, kacsákról, gólyákról, vízisiklókról, békákról és rengeteg témáról, amiről beszélni lehet a gyereknek.

Szülőként pedig pont ez a feladatom: felfedezésre ösztönözzem a gyereket, felkeltsem az érdeklődését, kreativitását, és a fantáziáját.