Nuskó két éves sem volt, amikor tavaly tojásvadászatot indítottam a kertben neki. Na, nem kincses térképpel, koordinátákkal, hanem nagyon egyszerű módszerrel: kövesse a nyuszi tappancsait, amiket a földre rajzoltam. Gyakorlatilag körbe ment a ház körül, a célnál pedig meglelte a temérdek kincset. Most sem adom lejjebb, közeledve a három éves korhoz, játékosabbá, érdekesebbé teszem.
De ne szaladjunk annyira előre! Előbb még hangolódjunk!
Mit is jelent pontosan a húsvét szó?
A húsvét a keresztények legnagyobb ünnepe. Jézust keresztre feszítették pénteken, harmad napra, vagyis vasárnapra feltámadt, ezzel váltva meg minden ember bűnét. A katolikus keresztények a húsvétot megelőző időszakban negyvennapos nagyböjtöt tartanak, húsvétkor ér véget a húshagyó időszak, vagyis ekkor szabad csak először húst fogyasztani.
Mindezek mellett a tavasz eljövetelének az ünnepe is, a tavaszvárásé. A húsvét a tavaszi nap-éj egyenlőséggel is egybeesik, amikor termékenységi ünnepeket tartottak. Ezek a feltámadás és az újjászületés ünnepei voltak.
Na és hogyan kapcsolódik a barka a húsvéthoz?
Nálunk idén is - akár csak minden évben - barka kerül egy szép vázába, amire tojásokat aggatunk.
De mit is szimbolizál pontosan?
Jézus, amikor bevonult Jeruzsálembe szamárháton, az ünneplő tömeg pálmaágakat lengetett a megváltónak. A barka puha virága jelképezi a bárány selymes szőrét, ami Jézust szimbolizálja. Virágvasárnap a papok a misén barkaszentelést tartanak, amit a hívők a mise után hazavihetnek.
Hogyan készüljünk a húsvétra kisgyerekekkel?
Készítsünk nyuszit! Hajtogassunk? Rajzoljunk? Nuskó imád festeni, így természetesen a festés mellett döntöttünk. Na, de ne mindig az ecsetek kerüljenek előtérbe, kitaláltam, hogy szivaccsal fogunk most tapicskolni. Kivágtam kartonból egy nyuszi formát, (Nuskó addig saját papírját vagdosta az ollójával) a szivacsot szintén szétvagdostam, majd csipesszel felfogtam. A kislány pedig baromira élvezte, ahogy a szivacsot belenyomta a festékbe, a karton nyuszi pedig színes lett, ilyen-olyan maszatolással.
Várjuk a tavaszt, várjuk a napsütést, a madarakat. Madarakat? Hát fessünk akkor csip-csipeket!
A legegyszerűbb módszerrel: befestettem a kislányom kezét, Ő pedig boldogan nyomta a rajzlapra. Nem csak a tenyérlenyomatát őrzöm meg ezzel, hanem fejlesztem a finommotorikát, a koncentrációt, és hát szabad utat adok az érzések felfedezésére is.
Levezetésként pedig úgy gondoltam, ha már volt ollóval vagdosás, ujjfestés, tenyérrel és szivaccsal, akkor a ragasztást se hagyjuk ki. Ragasszunk össze egy bárányt. Hjaj, mire vállalkoztam! Márton napja alkalmával már egy libát ragasztottunk, akkor nagyon tetszett Nuskónak, hogy pattogatott kukorica volt a liba szárnya. Így legyen a bárányé is olyan!
Megrajzoltam a bárányt, pattogtattam kukoricát, amit Nuskó elő szeretettel elkezdett majszolni, így sietni kellett a báránnyal! De a végeredmény magáért beszél! Aranyos, kedves délelőtti elfoglaltságok, amikkel végül is fejlesztem a gyereket, le is kötöm a figyelmét, és rengeteget beszélgethetünk a különböző témákról: tavasz, húsvét, vallás, nyuszi, tojás, tojásfestés. De hol marad a tojásfestés? Következő cikkből kiderül… :)
Ünnepre fel!
