Ki bújik meg a kotyogok.blog.hu oldal betűi mögött?
Hirneth-Fajth Evelinnek hívnak, 30 éves vagyok, és egy kisvárosban élek a családommal.
Ilyen ez az unalmas bemutatkozás, mi? Ismerj meg inkább így:
Szeretem a kávét. Imádok olvasni, nevetni, anya, feleség és nő lenni. Nagy az igazságérzetem, a döntéseim előtt sokat mérlegelek. (mérleg is vagyok) :)
Közel hétszáz könyvem van, a lányaimnak pedig negyven. A férjemmel tizenkét éve vagyunk együtt.
Mindig is a különleges dolgokat kerestem az életemben, a humor pedig szerves része a mindennapjaimnak. A cikkeimben is, elsősorban a gyermekemmel kapcsolatos megosztásokban szerepel, hiszen a szülőséghez, a szerepekhez is kell egy kis vidámság, nem szabad hagyni, hogy túl komolyan vegyük az életet!
Mennyire nehéz egyszerre nőnek, anyának, és feleségnek lenni egy személyben?
Anya vagyok, amikor csak a lányaimmal vagyok; játszunk, mesélek nekik, megtanítom, hogyan élvezzék az életet, higgyenek a mesékben, az igazságban, és abban is, hogy mindig ott leszek mellettük. Feleség vagyok, amikor a férjem haza érkezik, és megcsókol. Hű társa vagyok, amikor beszélgetünk, és szeretném, ha hatvan év múlva a verandán hintaszékben ücsörögnénk kettesben, és az unokáinkat, gyerekeinket várnánk. Nem utolsó sorban pedig nő vagyok, amikor csinos farmert veszek fel, és kilakkozom a körmeimet. Azért mert anya vagyok, és éppen otthon vagyok, nem jelenti azt, hogy elhanyagolom magam, és szakadt pulóverben ülök. Tudom, vannak olyan időszakok, amikor nehezebben kelünk fel, hiszen éjszaka óránként kelt a pici, vagy a nagyobbik gyerek rosszat álmodott, de az arany középutat érdemes mindig szem előtt tartani. Jó, nem kell átesni a ló túloldalára sem, és vörösre rúzsozott ajkakkal, tűsarkúban, szűk farmerben várni mindig haza a férjet, de mindazt a példát adjuk át a gyerekeinknek, amit nyújtunk otthon. Mind a feleség, anya és női részemre is kell figyelmet fordítanom; szükségem van énidőre, ilyenkor kell egy kis kikapcsolódás, hogy feltöltődhessek. Ez annyiban nyilvánul meg, hogy van, amikor csak veszek egy forró fürdőt, vagy olvasok egy kicsit. De persze kell olyan is, amikor összeülök a barátnőimmel és könnyesre röhögjük magunkat egy-egy vicces sztorinál. Itt viszont elengedhetetlen a férj és a család szerepe. Nem sózom minden nap a gyerekeimet anyámra, mert tudom, hogy Ő is dolgozik, fáradt, neki is kell a pihenés, de hétvégén biztos vagyok benne, hogy nagyon szívesen vigyázna az unokáira, amikor látja a lányán, hogy fáradt. De ugyanez a helyzet a férjjel is, hiszen egy gyereknek két szülője van, én pedig bármikor rábízom a férjemre a gyerekeinket, sőt, kell olyan is, amikor csak hárman vannak, hiszen látom a lányaimon, hogy igénylik az apjukat, a nagyobbik gyakorta dob el bármit a kezéből, ha meghallja a kulcscsörgést az ajtóban, és tárt karokkal rohan felé.
Na és mindezek mellett?
Szeretek cikkeket írni, elmélyedni egy-egy témában, megosztani a gondolataimat másokkal, főleg, ha tudok is ezzel segíteni az Olvasónak. Büszke vagyok magamra, hogy kiléptem a komfortzónámból, és hálás vagyok a családomnak és a barátaimnak a támogatásukért.
Köszönöm, hogy elolvastad a bemutatkozásomat!
Amennyiben szeretnél követni facebook oldalamon is, itt találsz: @kotyogok
vagy instagramon: kotyog_ok
Amennyiben emailt szeretnél írni: most.kotyogok@gmail.com