"Mint elátkozott
Királyfi
Túl az Óperencián
Él magában
Falujában
Pató Pál úr
Mogorván
De ez
Nem az ő hibája
Ő magyarnak születék
S hazájában ősi jelszó, Ej, ráérünk arra még!"
Ismerős a dallam? Ki az, aki magában énekelte?
Pató Pál, avagy a halogatás művésze kiemelt figyelemmel bír. Hányszor legyintünk a feladatlistánk felett, hogy majd holnap megcsináljuk? Csak fújtatunk egyet a kötelező hívások felett, hogy most még reggel van, ebben a pillanatban biztosan ebédel, már késő délután van, kétségtelenül nem dolgozik ilyenkor.
Apropó, hány szóval is tudjuk másképp mondani a „később” szavunkat?
Később: majd, utána, azután, azon túl, aztán, azt követően, ezután, ezt követően…
Ezzel a bloggal kicsit én is halogatós voltam, először más címet adtam neki, készítettem hozzá logót, csak valami mindig hiányzott. Nem volt jó. Aztán nemrég este eszembe jutott egy bomba név, onnan pedig hozta magát a logó is. Nem azt mondom, hogy akkor mindent halogatni kell, csak úgy vélem, vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha egy időre félre teszünk, leülepszik, kicsit megrágjuk mindkét oldalról, majd szétzúzzuk, és létrehozunk egy sokkal jobbat.
De miért halogatjuk ennyire a tenni valóinkat? Fogadjunk, hogy miután valóban rávettük magunkat, hogy megcsináljuk, csak lesünk utána az óránkra, hogy jéé, ez csak fél óra volt, vagy nem is volt sok idő… A halogatást néhányan művészi szintre emelték, pedig mekkora megkönnyebbülés, amikor kipipálhatod a listádon szereplő pontot.
Te miért halogatsz? Őszintén? Mert nincs kedved! Megvonod a vállad, és ledőlsz a kanapéra. De közben ott kocogtatja a válladat a lelkiismereted, hiszen mégiscsak meg kellene csinálnod, frusztrált leszel emiatt, a következménye pedig pláne az, hogy nem csinálod meg.
Talán a legkiemelkedőbb halogatók azok az iskolások, egyetemisták, akik vizsgára készülnek. Ilyenkor sokkal érdekesebbek a sorozatok, filmek, a portörlés, porszívózás, mosás, és a felmosás is. Pedig rengeteg időt elvesz, este, fáradtan pedig már úgy vagy vele, hogy most nincs kedved tanulni, elfáradtál, de legalább tiszta a ház. Elfelezed a lelkiismeret furdalásod, hiszen legalább csináltál valamit, de nem azt, amit kellett volna. Nyugi, másnapra felszívja magát, és ugyanúgy egy egész lelkiismeret furdalásod lesz.
Kész tények
Adj magadnak ultimátumot! Készíts egy listát, hogy az adott hétre mit kell csinálnod, mennyit kell tanulnod. Oszd be időarányosan, nap végén pedig kapj érte jutalmat. Megnézhetsz egy részt a kedvenc sorozatodból, egyél egy jégkrémet, olvass néhány oldalt a könyvedből. (szigorúan csak könyvmolyoknak)
Figyeld meg magad!
Tudom magamról, hogy este vagyok a legproduktívabb, amikor a család már elvonul, fürdés, mese, alvás. Ilyenkor dolgozom a leghatékonyabban, a legnehezebb feladataimat ekkorra időzítem. Feleslegesen kelek fel reggel 8-kor, amikor az agyam képtelen összerakni egy összetettebb mondatot, ilyenkor csak a következő szóra futja: kávé. Persze ilyenkor is csinálom a listám, de nehézségi sorrendbe teszem őket, a könnyebb feladatokkal melegítek be.
Zene nélkül mit érek én
Megfigyeltem azt is, hogy munka közben szeretek zenét hallgatni (hacsak nem kell valamire nagyon koncentrálnom), hiszen felpezsdít egy jó zene. Energiát ad, feldobódok, jár a térdem, pattannak ki az ötletek a buksimból. Több lejátszási listám is van, a hangulatomtól függően elindítok egyet, de az eredmény ugyanaz; intenzív munkát eredményez.
Ne hagyd, hogy tornyosuljanak előtted a feladatok! Söpörd le az asztalról! Vágj bele! Gyerünk!
És ha már idézettel kezdtem, hát a soraimat is azzal zárom:
„Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.”
Na, miből idéztem?
