Ki szereti Garfield-ot? Na, most ebben a cikkben nem Jim Davis lusta, kövér macskájáról lesz szó, hanem éppen arról az utálatos hétindító napról, amitől kifejezetten irtózik. Hatefő, megvan?

Sztereotípia lenne, babona, vagy csak szimplán véletlenek sorozata? Reggel, ahogy felkelsz (főleg, ha bal lábbal), kiöntöd a kávéd, fogkrémmel összekened a kedvenc blúzod, nekimész a szekrénynek, így újra kiöntöd a maradék kávéd, és akkor összeszorítod a fogad. Mi az Istenért vagy ennyire peches?

Amikor sietned kellene, mert nem adtad le időben a projektzáró jelentést, nem volt időd kijavítani 2 diák dolgozatát, venned kellene BKV bérletet, de pont ma minden összejött. Hangosan felkiáltasz, hogy milyen nap van ma, aztán eszedbe jut, hogy hétfő… Minden hétfő ilyen elcseszetten indul? Dehogy… csak a „mázlistáknak”.

De igazából tudod mi a baj? Hogy ezt csak Mi magunk generáljuk! Kissé előítéletekkel kezeljük a hétfőt, nemde bár? Kellemes hétvége, pihenés, feltöltődés, levendulaszedés, hideg limonádészürcsölés, ebédre igazi tyúkhúsleves, remek rántott csirkecombok, délután be kuckózás sós popcornnal a tv elé. Tökéletes hétvégét lezáró vasárnap.

Aztán jön a csúnya, gonosz hétfő. Borult időre kelsz, megannyi balesetek hada, és még csak meg sem érkeztél a munkahelyedre, ahol mindez folytatódik. Ebéd közben a kávézaccot kiöntöd a kuka mellé, letörik a kedvenc tollad kupakjáról a klipsz – mert csak azt kell csattintgatni, miközben elmélyülten gondolkodsz -, és megint kiöntöd a fránya kávét a nyomtatott statisztikára. A francba, csak nem a kávé a hibás?

El kell, hogy keserítselek… Nem kell kidobni azt a kávét, hiszen csak a hozzáállásunkon múlik minden! El kell fogadni, hogy bizony vannak peches napok. DE! És itt jön a DE! Ezek olyan apró nüanszok, amin felesleges idegesíteni magad, hiszen csak saját magadtól vonod el az energiát! Belerúgtál a komódba? Biztos vagyok benne, hogy pokolian fáj… 

Ez a rosszkedv akár egész nap is nyomhatja a vállunkat. De biztos megéri? Nem tudok semmilyen csodaszert nyújtani, amivel el tudod törölni ezeket az apró bosszúságokat, de érdemes mérlegelned. Mesélhetnék a pozitív életszemléletről, biztathatnálak, hogy felejtsd el, ezek pusztán apró véletlenek. Hiszen mindez csak Rajtad múlik!

Nézz körül. Akár egy faluban élsz, vagy Budapest szívében. Az emberek lehajtott fejjel rohannak a munkahelyükre, húzzák maguk után a gyerekeiket, akik ezáltal szintén belekeverednek ebbe a körforgásba, az autósok türelmetlenek, dudálnak, a másikat szidják, a metróban pedig egymást lökdösik az utasok, hogy beférjenek. Rázd meg magad! Elcseszett hétfő, ints be Te is neki! Légy hálás az otthonodért, a családodért, a barátaidért, a dédnagymamádért, dédnagypapádért, a legkisebb lányodért vagy fiadért! Ezek szépítik meg a hétköznapokat! Igyál egy turmixot, egyél egy sajtburgert, rendelj hozzá krumplit. Nézd meg a formájuk, és találj közöttük egy szív alakút! Sétálj haza, keress egy kavicsot, ami ház formájú! Fürkéssz a gyomok között négylevelű lóherét! Ugye milyen egyszerű? Elég volt hatefő! Váltsuk le egy keddre!

Ui.: De ha mindez nem volna elég, olvasd el ezt a történetet is:

Isten sohasem téved –

Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.

Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.

Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.

"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.

Forrása: Ismeretlen szerző – akinek információja van Róla, kérem, nyugodtan keressen!