Ülök a tv előtt, nyár van, egy verejtékcsepp csorog végig a halántékomon. Megtörlöm, és tovább nézem, ahogy a Pindúr pandúrok próbálják megmenteni a világot. Nem szeretem Mohó Jojót, ijesztő a fején lévő turbán. A bátyám nyargal le a lépcsőn, át a nappalin, be a konyhába. Szürcsöl valamit, amire én is felkapom a fejem. Kisettenkedem, mert féltem a helyem, tudom, hogy könnyedén túrna ki a tv elől. Fagyit eszik. Fogalmam sincs honnan szedte, de kiszárad a szám egy falatért. Leülök mellé az ebédlőasztalhoz. Jó lassan eszi a jégkrémet, tudja, hogy én is szeretem.

- Kérsz?
- Mit szeretnél cserébe? – ismerem a bátyám, nem véletlen a kérdés.
- Most kezdődött egy Bud Spencer és Terenc Hill film, nézni szeretném.

Győz a falánkság, rábólintok, mire hozzám tolja a maradék jégkrémet. Az akkori kb. 7 éves fejemmel nem jutottam el odáig, hogy nem kellett volna belemennem, csak szimplán kinyitom a fagyasztószekrényt, és kanalazok magamnak egy adagot, de a testvérek már csak ilyenek.

A bátyám leül a kanapéra, kapcsolgatja a tévét, és az ominózus csatornára vált. Odagubbasztok én is mellé, kezemben a tálka hideg hűsítővel.

- "Te, adj már nekem is egy tölcsért!
- Tutti-frutti, karamell, vanília...
- Pisztácia!
- Pisztácia kifogyott, van vanília, tutti-frutti, karamell, rumos dió, kávé.
- Oké, akkor legyen vanília, pisztáciával.
- A pisztácia kifogyott, van vanília, karamell, tutti-frutti, rumos dió és kávé.
- Oké akkor legyen, mondjuk tisztacsokoládé egy kis pisztáciával.
- Mondd te süket vagy? A pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt!
- Azért ne kapd fel mindjárt a vizet, hát, ha nincs, nincs. Szóval akkor mi a választék?
- Van vanília, tutti-frutti, karamell, rumos dió és kávé.
- Megjegyeztem! Akkor mondjuk, legyen egy kicsi mindből… tutti-frutti, karamell, vanília, rumos dió és kávé. Ja, csak ne spórold ki a pisztáciát!"

Ugye milyen ismerősek a fenti mondatok? Amellett, hogy nő vagyok, és kevésbé nézek hasonló beállítottságú filmeket (értsd Jackie Chan-, James Bond filmek), de jó néhány jelenet megragadt bennem, bennünk. Kamasuka, Mama, Anulu – fogadjunk, hogy egyből rávágtad, hogy Kincs, ami nincs? Bunkó vagy Bugsy – szinte szállóigévé vált már ez a közkedvelt mondat. Rengeteg jó filmje van Bud Spencernek és Terence Hillnek.

Tudtad, hogy...? 

Bud Spencer amellett, hogy gyönyörűen énekelt olaszul és nápolyiul (albumot jelentetett meg dalaiból), szövegeket is írt, és dalokat is szerzett. Az viszont biztos, hogy a filmvásznon is nagyszerű helye volt!

Bud Spencer hivatásszerűen úszott (a vizilabdázás mellett), míg Terence Hill-nek csak a hobbija volt. Lazio csapatában együtt is versenyeztek, azonban a tíz évnyi korkülönbség hatására mély barátságot akkor még nem kötöttek, hiába találkoztak az edzések alkalmával.

Azt viszont nyíltan kijelenthetem, hogy; ahogy nincs karácsony Kevin nélkül, úgy húsvét sincs Bud Spencer és Terenc Hill nélkül. Ezek már kultuszfilmek a magyarok életében.

A végét pedig nem hagyhatom csak egy sima mondattal lezárni, a pofonosztókkal búcsúzok:

Johnny: Amikor nem volt akkor kívántam, de most már nem kívánom.
Charlie: Hogy mit mondtál?
Johnny: Azt, hogy a kedvencem a pisztácia. 
Charlie: Jaa! Fene a beledet.