Gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a kürtőskalács, ez felnőtt fejjel sincs másképp. Azért is keltem fel havonta egyszer hajnalok hajnalán, hogy elkísérhessem a szüleimet a vásárba, mert tudtam, hogy az illatozó kürtőskalács árus előtt lemerevedő, nagy szemekkel néző gyerek kérésére, aki cukrozott kalácsot szeretne enni, nem fognak nemet mondani. Amellett, hogy imádtam a régiségek között kutatni, kincsekre lelni egy-egy ilyen vásárok alkalmával, a végén kosarakban finomságokkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel felpakolva, de cukros, maszatos képpel rohantunk vissza a kocsihoz.

Amióta pedig anya vagyok, újra elém nyargalnak ezek az emlékképek, így arra gondoltam, itthon is lehetne kísérletezni vele. És hogy mi lett az eredmény?

Kürtőskalács Á la Anya

Az elhatározásomat tettek követték: már korábban is olvastam, hogy sütőfa híján sörösdobozokat, papírgurigákat használnak a tészta feltekeréséhez. Annyi papírtörlőt egy évben nem használunk el, mint amennyi a kis családom számára elég lenne, így komoly lépésre szántam el magam. Leültettem a háznépet, és megitattam velük néhány sört egy kellemes nyári napon. Sőt, én magam is jólesően kortyoltam belőle. (halkan súgom meg, a kedvencem a grapefruit-os sör 0%-os alkoholtartalommal, többnyire ez fogyott a leggyakrabban) Ezt követően a dobozokat elmostam, és megpróbáltam a lányom elől eldugni, mert tetszett neki, hogy össze lehet nyomni.

Miután meg lett a megfelelő mennyiségű tiszta sörösdoboz, keresgéltem receptek közül, végül néhány változtatással, az alábbi hozzávalókkal készült el:

- 500 g finomliszt
- 3 evőkanál cukor
- 7 g szárított élesztő (én jobban preferálom az eltarthatóságuk szempontjából)
- 1 kávéskanál só
- 1 tojás sárgája
- 3,5 dl tej
- 2 evőkanál Rama

További hozzávalók:
- sörösdobozok
- olaj
- cukor, cukros fahéj, kókusz, darált dió – kívánság szerinti feltét

A felsorolt összetevőket a kenyérsütő gépembe pakoltam, majd dagasztás címszó alatt elindítottam a programot. Miután végzett, kicsit még hagytam pihenni a konyhában egy letakart tiszta konyharuha alatt.

Kértem a lányomat, hogy játsszon a nappaliban, amíg én elkészítem a cukros édességet, de egy idő után nem hagyott nyugodni az a bizonyos csönd. Minden esetben érdemes ránézni ilyenkor a gyerekre, fél szemmel kerestem is, azonban a padlón csak vizes tappancs nyomokat láttam, amik elvezettek a kislányomhoz és a néhány órával korábban locsolt dézsában lévő virághoz. Átöltöztetést és felmosást követett. Ilyen, ha egy gyerekkel próbálsz sütni J

Szilikonos nyújtólapom van (amit imádok), és egy régi fa nyújtófám, ami még a dédnagyanyámé volt. A gyereket a korábbi incidens miatt az etetőszékbe tettem, tízórait készítettem neki, és magyaráztam, miközben leste a mozdulataimat.

A tésztát kétfelé vágtam, mert első ránézésre nagynak tűnt. Kinyújtottam az egyik adagot majd vékony csíkokat vágtam belőle késsel. A sörösdobozokat alufóliával tekertem körbe, és vékonyan megmargarinoztam őket.

Mivel újra csak csönd fogott el a konyhában, magamban konstatáltam, hogy valószínűleg untathatom a gyereket a megjegyzéseimmel, mert csak alvó kislányt találtam az etetőszékben.

Ezt követően a vékony csíkokat feltekertem a sörösdobozokra, majd egy kicsit meghengergettem a nyújtólapon, hogy a tészták egyforma vastagságúak legyenek.

Egy ecsettel vékonyan beolajoztam őket, majd cukorban megforgattam a tésztát. Elhelyeztem őket a tepsiben, majd 250 fokon megsütöttem őket, kb. 10-12 percen keresztül. (3-4 percenként fordítani szükséges, hogy minden része arany barnára süljön)

A sütőből kivéve fahéjas cukorba ismét megforgattam a kész édességet, majd hűlni hagytam őket. Az alufóliával betekert sörösdoboz oldaláról könnyedén levált a kürtőskalács a margarinnak köszönhetően. A külseje ropogós, a belseje puha lett.

Jó étvágyat hozzá! Fényképet feltétlenül küldj, ha Te is elkészíted!

Amennyiben tetszett a cikk, kérlek oszd meg a barátaiddal, vagy keress facebookon: @kotyogok

Instagramon pedig itt találsz meg: kotyog_ok