Ez a cikkem egy kicsit személyesebb hangvételű lesz!

Hűha, több, mint egy hónappal ezelőtt posztoltam utoljára! A fene se gondolta volna, hogy így elszalad mellettem a december. Készültünk az adventre, hangolódtunk a Mikulásra, karácsonyra, végül a szilveszterre. Na és mi lett belőle? Betegséghalmok, rengeteg tea, kamillázás, és töménytelen mennyiségű alvás (helyett nyitott szemmel történő hortyogás, hiszen úgy aludj, ahogy egy másfél éves sajtkukac engedi). Végül elengedtem... El kellett engednem, amikor hajnalban a kislányom felsírt, taknya-nyála egybefolyt, én pedig odakucorodtam mellé, és három órán keresztül meséltem neki, miközben bedugult az orrom, és kapart a torkom. Hogy miről meséltem neki? Kisegerekről, akik fel szerettek volna jutni a holdra, jegesmedvékről, akik tulipánt szerettek volna szedni, vagy csak egy álmos kislányról. Végül nem tudom melyikünk aludt el előbb. De mi aztán ledöntjük a hegyeket! 

Az anyaságnak is van rengeteg szépsége, de van rengeteg hátulütője is. Az éjszakai kelések az egyik, de ezzel nem vagyok egyedül. Ami viszont bennünk, anyákban mégis a legfontosabb az, hogy márpedig megcsináljuk! Felkelünk hozzá, kiszívjuk az orrát, bekenjük a mellkasát, mellé bújunk, simogatjuk, és mesélünk nekik. Nem, egyébként nem vagyok mártír, hogy nem szóltam az apjának, hogy kelljen fel hozzá, hiszen én is beteg voltam. Eszemben sem volt. Ő hajnalban kelt, ment dolgozni, és egészséges, nem szerettem volna, ha Ő is kidől, és készíthettem volna neki is a mézes teát. (szó se róla, kelt már hozzá többször is, hiszen nagyszerű apa, profin meg tudja nyugtatni a lányunkat). De akkor az én reszortom volt. 

Így tengettük decemberünket, majd a januárt is. Na de most már itt vagyok! Tele ötletekkel (ejj, kimaradt az évzárás, és a jövő év tervezős cikkem), hozok új ötleteket, gyerek játékokat, gondolatébresztő cikkeket, és persze az apró szösszeneteimet, amit a lányom elkövet a mindennapokban. Nem fogytam ám ki, az agyam is kezd újra pörögni, ugrálnak az ötletek, és hát sok a tennivaló, bizony jócskán lemaradtam!

Apropó, töltöttetek ki évtervezőt 2019-2020 évre? Én már néhány éve viszem ezt az elfoglaltságomat, azt hiszem könnyebb is lezárnom az évet, és kinyitni az újat. Végig lapozom az előző füzetet, kipipálgatom, hogy mit sikerült teljesítenem, és végig gondolom, hogy ami nem sikerült, vajon miért nem sikerült és érdemes-e mégegyszer felvenni a listámra?  

                                                                        ***

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák!

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy keress instagramon: kotyog_ok