Természetes viselkedésnek, gesztusnak számít a szájra puszi a szülőtől a gyermeke felé, vagy éppen ellenkezőleg, negatív hatást vált ki? Ahogy olvasgatok a témában, egyre nagyobb viták kerekednek ki. Két ellentét van, köztes út nincs. Kicsiny hazánkban valóban nem számít megszokott dolognak az, ha családon belül szájra adunk puszit egymásnak. 

A szülők, nagyszülők egyik legszebb gesztusa, ahogy közelítenek a babák, gyermekek felé. Megsimogatják a hurkás karjaikat, a pici orrocskájukat, a kerek pofijukat. Megannyi puszit osztogatnak a pocakjukra, hátha kacagni hallják őket. A nyakrészre adott puszit különösen kedvelik. Élvezik, szeretik a babák a szülőkkel, nagyszülőkkel való kapcsolatot, de vajon belefér egy szájra puszi is?

Anya vagyok. A kislányomat a karjaimban fogtam, ahogy megszültem, sírtam felette az aranyórában. Etettem, fürdettem, puszilgattam, altattam, dúdoltam, meséltem neki minden nap és teszem is ezeket, amíg igényli, kéri. Mert szeretem. Viszont nem adok a szájára puszit.

A férjemet minden áldott nap megcsókolom elköszönésnél, és viszont látásnál. Mert szeretem. Szerelemmel. A csók viszont számomra intim dolog. Boldogságot nyújt a férjnek, hogy haza jött, és vágyódást, amikor elmegy. Amikor azt mondom, hogy szeretem a férjemet, szerelemre gondolok. Amikor azt mondom, hogy szeretem a gyerekemet, arra gondolok, hogy túláradó szeretetet érzek iránta, imádatot, odaadó gondoskodást. Ha meghallom, hogy fájdalmasan felsír, mert elesett egy kőben, nincs olyan személy, akit ne hagynék ott egy beszélgetés alkalmával, csakhogy megvigasztaljam a gyerekemet, és adjak egy gyógypuszit a lábára, hiszen a pusziknál nincs is jobb. Betörném a fekete lyukat is érte, csakhogy megmentsem. Mert szeretem a gyerekem. A szájra puszi viszont az én elgondolásomban szexuális tartalommal bír, épp ezért csak a férjem számára tartogatom. Úgy ahogy anyámat, vagy apámat sem csókolom szájon, amikor találkozunk, épp ezért a gyermekemet sem.

Ebben nevelkedtem fel, így osztottam el magamban a családi szerepeket. Vagyok még gyermek anyám szemében, unoka a nagyanyáméban, de az én lányom szemében anya vagyok.

Viszont itt meg kell említenem, hogy az angolszász kultúrákban abszolút elfogadott a szülői, esetleg nagyszülői szájra puszi, tovább megyek, még idősebb korú gyermekek esetében is! Náluk ilyen szokások vannak.

Azonban miért ne adjunk a gyermekünknek szájra puszit?

Ne feledjük, hogy amikor hazahozzuk a csöpp kis jövevényt, neki még nincs fejlett immunrendszere. Adunk a szájára egy puszit, ezzel pedig a szervezetükbe kerülhetnek kórokozók, baktériumok. Torokgyulladást, vírusos megbetegedéseket is átadhatunk nekik, legyengíthetjük őt ezzel a gesztussal. Megéri? Még mielőtt valaki hozzám vágná, hogy „paramami” vagyok, én a gyermekem egészségét tartom mindenekfelett, így az olyan dolgokat, amikről úgy gondolom, hogy kivédhetőek, hát megteszem.

Véleményem szerint egy szájra puszival akár össze is zavarhatjuk a gyermeket. Csak képzeljük el; adunk a szájára egy puszit, Ő úgy fogja átkonvertálni magában, hogy anya vagy apa kifejezte ezzel a szeretetét, így Ő is ugyanezt fogja alkalmazni, vagyis mindenkit szájon akar majd puszilni. Ez akár a szülő-gyermek érzelmi kapcsolatra is káros hatással lehet. Meglátásom szerint, el lehet magyarázni egy gyermeknek, hogy miért nem kaphat a szájára puszit anyától vagy apától, és miért más, amikor anya és apa szájon puszilja egymást. Viszont zavart nem akarok kelteni benne, hiszen egy ideig engedem neki, utána pedig már nem?

És tudod mivel „helyettesítem” a szájra puszit? Minden nap elmondom neki, hogy szeretem! Belenézek a szemébe, és megvárom, amíg viszonozza. Gyönyörű szemei vannak. Megcirógatom az arcocskáját, és hálát mondok, amiért kaptam Őt. Átölelem, simogatom, puszilgatom, játszok vele, mesét olvasok neki, mondókázunk, énekelek neki. Átölel, puszit ad, szeret engem. Szeretem.

Egyet viszont tegyünk meg mindannyiunkért. Fogadjuk el a másik véleményét, kezeljük nyíltan a kérdést. Figyeljünk rá, hogy lehetőleg előítélet nélkül közelítsük meg a témát, ne ragasszunk rá negatív szavakat, mint például „gusztustalan”, „ez beteg dolog”, könnyedén el lehet magyarázni a gyermeknek, hogy vannak olyan országok, ahol ezek elfogadottak, mert ilyen közegben nőttek fel! Ettől függetlenül nem kell elítélni a másik felet!

***

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy keress instagramon: kotyog_ok