Előre eltervezed a napotokat: délelőtt teregetés (csak mert a kislány ébredése előtt gyorsan beraktál mosni), mesekönyvezés, mondókázás, egy kis udvar, ebéd, majd alvás. Délutánra pedig hagyod a nagy programot, vagyis a muffin sütést. Majdnem minden flottul megy. Érzed a szó jelentését? Majdnem.
Na, nem kell ilyen véresen komolyan venni, csak a lányom hozta a szokásos formáját ;)
Azt hittem - korábbi eseményekből kiindulva - csak beleteszem a gyereket az etetőszékbe, és megsütöm a barackos muffint. Hát hogyne. Valahogy a lányom elé helyezett ropi és rizskorong túl hamar szívódott fel az etetőszék asztaláról, így Nuskó valóban kezdte unni az állandó ücsörgést, míg én csak a barackok pucolásánál tartottam. Ilyenkor vetek be mindent; éljen a csip-csip csóka, kerekecske, gombocska mondókák és társaik, amiket a gyerekek előszeretettel mutogatnak. Értékes percek nyerése a lényeg. Aztán ebben a korban jön a gyermeknél a legizgalmasabb rész (szülőknek egyaránt), vagyis megtanítani beszélni. Naponta többször próbálkozom, valamikor mondja, valamikor huncutul rázza a fejét (természetesen jobbra-balra) Most úgy láttam „beszédes” kedvében van, hát uccu neki:
Én: Mondd, hogy apa!
Nuskó: ……
Én: Apa… Hol van apa? Dolgozik?
Nuskó: Apppaaa…
Én: Igen Nuskó, ügyes vagy, apa dolgozik. Most mondd azt, hogy papa!
Nuskó: …..
Én: Papa? Papa is dolgozik?
Nuskó :….
Én: Papa?
Nuskó: papa….papa…. – a hangja vékony és magas, dagadok a büszkeségtől.
Én: Ez az Kincsem, nagyon ügyes vagy! Mama? Mondod nekem, hogy mama?
Nuskó: Mamamamamamamama….
Én: Milyen ügyes az én Nuskóm! – itt már erősen tapsolok, pajkosan mosolyog rám. - Most pedig mondd azt, hogy Anya!
Nuskó: ….
Én: Anya? Mondod nekem, hogy Anya?
Nuskó: …..
Én: Anya!! Anya!!!
Nuskó: Apppppaaaaaa….
Én: Nem, apa most dolgozik. Látod? Sütöm neked a sütikét! Mondd, hogy Anya!!
Nuskó: mamamamamamamamamamamama…
Én: Mondd, nekem kérlek, hogy Anya!!
Nuskó: mamamamamamamamaamamamama…
Én: …. Jó, inkább énekeljünk!
És mint közben elkészül a tészta, Nuskó erősen kéredzkedik ki már az etetőszékből. Ugyan mi baj lehet? Kiveszem, elbarikádozom a konyha egy részét, így nem tud a sütő közelébe jönni. Nuskó nyugodt, ráérősen sétálgat, kukucskál, hogy mit csinálok. Kanalazom a kapszlikba a tésztát, vágom bele a finom barackot. Nekem háttal áll. Papírzörgést hallok. Honnan szedett újságot? Újságot? Biztos, hogy újságot? Hallom az ördög kacaját, rajtam röhög.
- Nuskó, mi van nálad?
Láttál már rohanni totyogó gyereket?
Nuskó „sprintel” miközben sikongat, de én vagyok az anyja, a fekete lyukba is érte mennék, ha tudnám, hogy valami rosszat csinált, sőt utol is érném. Most is könnyűszerrel kapom el, rejteget valamit. Kék papírja van, csörög. Marika tortabevonó. Két sor van benne, az egyik kockán aprócska fognyomokat veszek észre, Nuskó pedig úgy összepréseli a száját, hogy egy morzsa se tudna kimenekülni onnan. Legalább tudom, hogy a 18 hónapos babákhoz tartozó szülői kérdőíven szereplő kérdésre (kis szelet sajtot, csokit kicsomagol?) igen lesz a válasz.
Visszamegyünk a konyhába miközben magyarázom a lányomnak, hogy ügyes volt, de nem szabad turkálni a szekrényekben. Villámgyors mozdulatokkal kanalazom a maradék tésztát a muffin formába. Apró kezek nyúlkálnak a konyhapulton. A műanyag tányéron maradék barackok hevernek. Engedem, hogy elcsenjen belőle, a barackot hol eszi, hol nem. Nézem őt, látom, hogy ízlelgeti, majd fintorog. Most nem ízlik neki. És tudod, mit csinál? Ráérősen megy a konyha végébe, és egy lezser mozdulattal dobja ki a kukába. Sóhajtok. Bevágom a süteményeket a sütőbe, felkapom a gyereket, megyek vele a nappaliba, és azon a kijelentésen gondolkodom, hogy „kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond”. Mi vár rám? Fogalmam sincs, de azt tudom, hogy Nuskó huncut. Pokolian huncut, de állok elébe, hiszen Anya vagyok!
És ha már idáig el is olvastad az átlagos napunkat, parancsolj a recept:
10-13 db sárgabarack
Megmostam a barackot, megpucoltam, és felkockáztam. A lisztet, cukrot, vaníliás cukrot, sütőport, fahéjat és a sót összekevertem, majd a tojást, tejet és végül az olajat is hozzá adtam. Robotgéppel simára kevertem a tésztát. A kapszlikba kanalaztam egy kis adagot, néhány szem barack ment rá, újabb adag tészta, végül a tetejét barackokkal borítottam be. Körülbelül 40 percig sütöttem 200 fokon. Tűpróbát érdemes tartani!
Jó étvágyat, és amennyiben elkészítetted, feltétlenül küldj képet!
***
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.
Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok
Vagy keress instagramon: kotyog_ok
