Az adatlapomon az áll, hogy imádok olvasni, kávézni, kávét főzni, sütni, kísérletezni és jókat nevetni. Írom a cikkeket, beengedem a házamba, a lelkembe az embereket, megkínálom őket egy kis sütivel, kávéval, teával, elmesélem milyen az anyaság, miket szoktam sütni, némi humorral fűszerezve. Egy szó viszont csak úgy ücsörgött mellettem (eddig). Mégpedig az olvasás. Nyáron indítottam a blogomat, és a hátam mögött kb. 200 könyv csücsül egy könyves szekrényen, a maradék 400 pedig egy másik szobában. Hozzám tartoznak a könyvek, imádom őket lapozgatni, megtapogatni, az illatukat magamba szívni. Egy volt kollégiumi társam mondta mindig nevetve rám, ha messziről lát egy lányt a folyosókon, akinek a kezében egy könyv van, az biztos én vagyok. Akkor csak nevettem rajta jóízűen, de valóban örökre bennem maradt, mert egy könyv mindig lapult a táskámban. Igaz, mostanában felváltották őket a mesekönyvek, de nekem azok is élvezetet nyújtanak. Ott még a hangommal is tudok játszani, de azt hiszem az egy másik poszt lesz. Na, de akkor hogy is van az, hogy egy bejegyzés sem született még könyvekről?
Elmondom én:
2017 – több mint 100 könyv elolvasva
2018 – közel 60 könyv (figyelj, itt már csökken)
2019 – kb. 40 könyv
Ez az évi könyv teljesítményemre vonatkozik. Ezeket nagyjából onnan tudom, hogy molyon elkezdtem vezetni az éves mennyiségemet. Akad köztük szórakoztató, történelmi, sci-fi, elvont, életrajzi stb.
2018-ban szültem meg a kislányomat, így jól látható a csökkenő tendencia, de hát ezzel számolni kell, ha egy olyan csodás dolgot élhettem meg, minthogy anya lettem.
Idén a saját könyveim közé jó néhány mese könyv is beékelődött, hiszen a kislányomnak is nagyon szeretek mesét olvasni.
Nyáron viszont volt egy pont, ahol azt mondtam: ELÉG!
Több oka is lehet, ha elér egy válság; magánéleti problémák, sok a munka, sok a tanulás, olyan könyvet olvastunk, ami nagyon megfogott, vagy épp ellenkezőleg, botrányos volt, és legszívesebben a falhoz vágtuk volna!
Velem is ez volt, túl sok inger ért, a könyv pedig nem tudott lenyugtatni. Meg kellett tapasztalnom egy teljesen új szerepkört, ami mellett csak úgy elfolytak a napok, nekem pedig nem volt türelmem az olvasáshoz.
Nem köt le a könyv, félbe hagyjuk, porosodik a polcunkon. Az én éjjeli szekrényemen 9 könyv tornyosult, csak arra várva, hogy elolvassam őket. Volt köztük Ken Follett, Barbara Erskine, Borsa Brown, Syrie James, manga de még a kedvencem is, Jane Austen – Büszkeség és balítélet könyve. És én mégis csak nemet intettem a fejemmel, miközben ők szomorúan csóválták a fejüket. Nekem esett a legrosszabbul. Egyszerűen nem volt kedvem olvasni!
Mentem a könyvtárba, lézengtem a sorok között, kezembe vettem könyveket, olvastam az ajánlójukat, de már a felénél csak morogtam, mert ahhoz sem volt kedvem, hogy elolvassam, vajon miről is szólnak. Megpróbáltam borító alapján választani, veszett fejsze nyele volt.
Aztán arra jutottam, muszáj pihentetnem a dolgot. Nálam sosem jön be, ha valamit „csakazértis” akarok. Nem jövök rá egy feladat megoldására? Alszom rá egyet, vagy kiszellőztetem a fejemet. A lényeg, hogy hagyom, hadd pihenjen egy kicsit! Itt is így volt, úgy voltam vele, van elég egyéb elfoglaltságom, ha most nem olvasok egy ideig, nem fog történni semmi, a könyvek megvárnak, tudom, hogy vissza fogok térni hozzájuk. Így is lett! Tudod, hogy hogy?
Onnan jön a segítség, ahonnan nem is várnád!
Pörgettem az instagramot az egyik posztom publikálása után, amikor szembe jött velem egy poszt: @konyvbenavilag arra hívta fel a figyelmemet, hogy szívesen készít egy olvasási listát, hiszen sokat és sokfélét olvas, így örömmel segít másoknak! Na, gondoltam, itt jött el az én időm! Teljesen véletlenül, pont erre volt nekem szükségem! Külsős segítségre. Leírtam a problémámat, majd kitöltöttem egy kérdőívet. Mit kaptam cserébe? Egy csodaszépen megszerkesztett listát! Boldogan bogarásztam végig, és annyira magával ragadott, hogy bizony úgy voltam vele, hogy nekem rögtön olvasnom kell! Két író is szerepelt a listán, akiktől a könyvük az éjjeli szekrényemen hevert, így rontottam be a hálóba, és kaptam fel az egyiket.
Látod, néha elég, ha vársz egy kicsit, rád fog találni az a könyv, így vagy úgy ;) Az igazi könyvmoly pedig tudni fogja, mikor van itt az az idő!
Én pedig ezúton is köszönöm, hogy segítő társakat sodor elém az élet!
Na, de vajon melyik könyv volt az, amit felkaptam? Egy következő blogposztban kiderül!
***
Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.
Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok
Vagy keress instagramon: kotyog_ok
