„Célozd meg a holdat. Nem baj, ha nem találod el. Legrosszabb esetben is a csillagok között leszel.”

Néhány évvel korábban:

Anyámmal és apámmal ültem a moziban, taknyom-nyálam egybefolyt. Halk szipogásokat, orrfújást, csendes hüppögéseket hallottunk, miközben kövér könnycseppek versenyeztek az arcunkon. A popcornt, nachost és a kólát leváltotta a papírzsebkendők zörgése. A filmvásznon Holly összeszorult szívvel olvasta Gerry leveleit, mi, nézők pedig ott álltunk Holly mellett legörbülő szájjal, hatalmas gombóccal a torkunkba, azt lesve, Gerry vajon mit üzen a túlvilágról.

Természetesen Cecelia Ahern – Utóirat: Szeretlek című filmjéről van szó. Egy pénteki napon ültem be a szüleimmel a moziba jó néhány évvel ezelőtt, csakhogy kikapcsolódjunk egy kicsit. Amíg én örökre a szívembe véstem Hollyt és Gerryt, addig apám valószínűleg életében nem sóhajtott és mocorgott annyit egyetlen film alatt se, mint azon a napon. Persze, elhiszem, hiszen mi, nők másképp látjuk a történetet.

Ott van egy igaz, erős szerelem, amit semmi sem választhat szét. De. A halál. Gerry és Holly szerelme szárnyalt, úgy éreztük a film alatt, hogy igen, ez az, ilyen szerelemre vágyunk mi is! Csak nem ilyen véggel. Hilary Swank, Gerard Butler zseniális játékával, Cecelia Ahern történetével fantasztikus film készült, de Lisa Kudrow és Kathy Bates is pokoli jó karaktereket hoztak.  

Ami egy kicsit zavart, hogy csak a film után olvastam el a könyvet, márpedig néhány lényeges különbség van a kettő között, de azt hiszem, ez már egy másik történet.

Hogy miért is hoztam fel?

Szeptember elején sétáltam Nuskóval a kertben, amikor csipogott a telefonom, jelezte, hogy mailem érkezett. Nem mindig szoktam figyelni a csipogásokra, de most valamiért előszedtem a zsebemből, megnéztem az időt is, és hogy mit kaptam.

Ui.: Még most is szeretlek – érkezik a várva várt folytatása!

Hát a figyelmem hirtelen megkapaszkodott ebben a rövid mondatban, és hihetetlen gyorsasággal pörgettem a hírlevelet, miszerint igen, végre, újra találkozhatok Hollyval és Gerryvel! A cím is sugallta, biztos voltam benne, hogy Gerrynek ott kell lennie a sorok között.

Előrendeltem, október elején pedig száguldoztam átvenni a könyvet. Fülig érő mosollyal vágódtam be a kocsiba, lelkesen mutattam a férjemnek a kezemben lévő könyvet. Forgatta a szemét, és hitetlenkedve rázta a fejét, hogy „mi, nők csak kínozzuk saját magunkat az ilyen sírós történetekkel”. Én pedig felhúztam az orrom, és vigyorogva azt feleltem, hogy biztos megéri az a jó néhány átsírt éjszaka, hiszen Hollyra rá fog találni újra a szerelem! Ugye?

Valóban, lehet, hogy kicsit mártírok vagyunk, kell a sírás nekünk egy-egy nap végén, de a történet, az igaz szerelem iránti vágyódásunk csak megerősít minket egy-egy hasonló film vagy könyv kapcsán.

Na, de hogy visszakanyarodjak a könyvhöz. Habzsoltam a sorokat. Vágytam rá, hogy újra találkozhassak Hollyval, Gerryvel, hogy megtudjam hogyan alakult Holly sorsa. Igazi naiv nőként úgy gondoltam, hogy találkozik egy remek férfival, akivel egy erős, szenvedélyes szerelem fog kialakulni közöttük, és bár Gerry örökre a szívében marad, az új szerelem is lesz olyan erős, vagy hasonlóan pezsdítő, mint Gerryvel volt.

Miről szól a történet?

Holly Kennedy hét évvel ezelőtt lett özvegy. Azóta rendbe szedte az életét, randizik Gabriellel, sőt, az összeköltözésen is gondolkodnak. Testvérével, Ciarával együtt dolgozik egy vintage használtruha boltban, ahol néhanapján Ciara podcast műsorokat vezet. Egyik alkalommal felkéri Hollyt is egy beszélgetésre, amelynek hatására fenekestül fog felborulni addigi élete. Ugyanis a beszélgetés során a halálról, a gyászról van szó, Holly pedig elmeséli, ő hogyan élte túl Gerry halálát, és hogyan segítette át hajdani férje a következő egy évben a levelekkel. A podcast az internetre kerülést követően hatalmas hallgatótábort tudhat magáénak. A hallgatók között pedig akadnak halálos betegségekkel küzdő emberek is, akik csoportot alkotva úgy döntenek, létrehívják az Utóirat: Szeretlek Klubot, tagjai pedig felkérik Hollyt, hogy segítsen mindenkinek megírni a saját üzenetét.

Holly előveszi Gerry leveleit és a csoporttal együtt merül el bennük.

A klub tagjai szembesülnek az idő előtti halállal. Tudják, hogy nemsokára útra kell kelniük egy olyan világba, ahol nem lesznek ott a férjeik, feleségeik, testvéreik, gyerekeik, unokáik. Mindenki elmeséli a saját történetét, 16 éves kortól egészen az idősebb generációkig. Ezek a levelek mind a betegnek, mind a hozzátartozóknak nyújtanak menedéket. Holly számára embert próbáló időszak következik, hiszen egyik oldalán ott van Gabriel, aki a jövője, és ott van Gerry, aki a múltja.

Mert még mindig van mit mondanom…

Négy olyan embert ismerünk meg a történet során, akik halálos betegséggel küzdenek, a halál pedig kortól, nemtől, identitástól függetlenül válogat. Elragad egy 70 éves idős – szép kort megélt nőt, akinek gyerekei, unokái vannak, de elragad egy fiatal lányt is, akinek a kislánya még csak emlékezni sem fog rá, hiszen már az egy éves szülinapját sem élte meg.

Ott vagyunk velük az utolsó leheletükig, újra legörbülő szájjal, és hatalmas gombóccal a torkunkban. Ez nem egy „boldogan éltek, míg meg nem haltak…” történet. Kőkeményen váltja ki az értelmeket belőlünk, zaklatottságot, szomorúságot, reményt, fájdalmat, emlékeket, de ott van minden egyes lapon a kőkemény szeretet is. Ami megfogja, összekapcsolja a történetet.  

Hollynak hatalmas szíve van, hiszen ahhoz, hogy segítsen Gerry sorstársain, neki ott kell állnia részben a másik oldalon. Segítenie kell a haldoklóknak, hogy méltóképpen búcsúzhassanak el szeretteiktől. Hol levél, hol videó formájában. Ez pedig iszonyú lelki teher.

Az én levelem…

Egyedül Gabriellel nem tudtam mit kezdeni. Hiányzott a parázs Holly és Gabriel között. Az a végtelen szerelem, ami megvolt Holly és Gerry között. Nem, nem kell versenyezni egy halott férfival, de kell az igaz szerelem. A kérdés az, hogy milyen áron?

Imádom Cecelia Ahern könyveit: Ahol a szivárvány véget ér, Bennem élsz, Bárcsak láthatnál. Zseniálisak, szívszorítóak, izgalmasak.

Ginika, édes Ginika, Joy, Bert, Paul… Még most is szeretünk titeket!

Ui.: Majd találkozunk?

                                                                               ***

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy keress instagramon: kotyog_ok