Korábbi cikkemben már boncolgattam a témát egy kicsit: kik azok a digitális bennszülöttek, és miért olyan nehéz őket motiválni? Mit takar a multitasking kifejezés? Szó volt az X és az Y generációkról, valamint jobban átvizsgáltam a Z korcsoport tagjait is.
Azonban itt még nem ér véget a történet, hiszen a legkisebb generációról szándékosan hallgattam. Hiszen Ők még szunnyadnak. Kedvesen átfordulnak a másik oldalukra, miközben magukhoz vonják Teddy macijukat, és édesdeden tovább hortyognak. Nem véletlenül hagytam ki őket, hiszen nekem is van egy alvó alfám. Azonban, ha felkel, kiereszti a hangját, és nagyobbat robbant, mint egy kibaszott atombomba. De térjünk még vissza a Z generációra, az alfáknak még tart a csendes pihenő!
Hol is hagytuk abba?
A Z generáció tagjai szinte bármit kérhetnek a szülőktől, biztos, hogy a legnagyobb részüket úgyis megkapják. Hol a hátulütője ennek? Ez egyfajta önmegvalósítási vágyat generál, hiszen látják, hogy szüleik mennyire fáradtak, sokat túlóráznak, és sokszor feszültek. Ők pedig nem akarnak ugyanebbe a helyzetbe csöppenni.
Mégis mi az igazi önkifejezési módjuk?
Nem meglepő dolog, ha azt írom, hogy a digitális bennszülöttek kiemelkedő önkifejezési módja a selfie. Bárki találkozhat vele nap, mint nap plázákban, iskolákban, kint az utcán, vagy egy adott szituációban, ahol elengedhetetlen az önmagukról mobiltelefonnal készített fénykép. Meghatározó önkifejezés formájának tekintik ezt a képkészítési lehetőséget, ráadásul olyannyira, hogy 2013-ban hivatalosan is bekerült az Oxford szótárba a kezdetben csak szleng nyelvként használt szó. Ahogy a közösségi oldalak elterjedtek, egyenes arányban ugrott a selfiek varázslatos világában való kalandozás is. Hiszen a fiatalok készítenek egy fényképet magukról tanulás közben, az ebédjükről, a fitneszteremben eltöltött 5 percük után, vagy éppen egy tömött koncerten, amit feltesznek az internetre, és várják a kommenteket és lájkokat.
Megjegyzésként: Véleményem szerint nincs ezzel probléma, az Y és az X generáció tagjai is egyre gyakrabban lelik örömüket ilyesfajta megnyilvánulásban, csupán azt érdemes szem előtt tartani, hogy ez vajon milyen gyakran töltődik fel a social media világába. A mennyiség minden esetben a minőség rovására megy vagy nem szükséges a gyakori megjelenés?
Kanyarodjunk vissza a digitális bennszülöttekhez: mi az igazán fontos számukra? A visszacsatolás! Elengedhetetlennek tartják, bár ezzel egyidejűleg megjelent az ellentábor is, akik szerint mindez csak magamutogatás, emiatt degradálják őket. Vajon jogosan?
A szunnyadó alfák
Akik 2010 után születtek, őket nevezik alfáknak. Lassan 10 évesek, és az óvodai jelük főleg olyanokból állna (ha rajtuk múlna), hogy tablet, okostelefon, drón, social media ikonok: kié lesz a Facebook, Twitter, Tiktok, Tumblr, Instagram? Az alfák valóban sok technológiának vannak kitéve, hiszen gyakorlatilag a ház is lassan egy automatizált kacsalábon forgó palota; mosogatógép, robotporszívó, mosó- és szárítógép, okos tv és okos óra, mire is mennénk nélkülük? Na, erre a kérdésre egy másik cikkben érdemes feszegetni a határokat, az alfák viszont előszeretettel nyúlnak már most a telefonjainkhoz, határozott mozdulatokkal oldják fel a lezárt készülékeket, hogy youtube-on nézhessék a kedvenc meséjüket, vagy játszanak egy kicsit.
Annyi bizonyos, hogy ezek az eszközök napjainkban sokkal nagyobb hatással vannak a gyerekekre, mint korábban.
Csak képzeljük el az alábbi jelenetet:
Kék az ég, zöld a fű, vidám kis állatok ugrándoznak a képernyőn. Panka mosolyog, ahogy egy csiga fiú és egy katica lány egy piros biciklin veszekednek.
- Panka, kösd be a cipőfűződet. – Kérte az óvó néni, mire Panka hatalmas gesztenyebarna szemeivel nézett vissza rá, majd átpislantott az anyukájára. Anyuka tördelni kezdte a kezét, miközben Panka megállította a kezében lévő tableten elindított Bogyó és Babóca mesét, majd lerakta maga mellé a készüléket. Lehajolt a cipőjéhez, megfogta a két fűzőt, de a további mozdulatsorok nem voltak a tudatában és szinte nyakatekert pozícióban fordult az anyjához.
Csak egy aprócska szösszenet, de miről is árulkodik?
Könnyű leszűrni, hogy bizony, egy alfa nem feltétlenül tudja bekötni a cipőfűzőjét, miközben a tableten lévő mesét nehézségek nélkül megállítja, vagy akár másik mesét keres rajta. Nem kell csodálkozni, hiszen egy olyan világba csöppentek már, amelyet a technológia irányít. Még azelőtt megismerkednek ezzel a fajta élvezettel, hogy iskolába kerülnének. A vizuális ingerekre valószínűsíthetően nagyon jól fognak reagálni, de hogy mire fog ez vezetni?
Nuku szociális készség?
A technológia állandó használatával előfordulhat bizony, hogy valamely készséget elvesztik, mint például a szociális készség.
Mit takar az állandó elérhetőség az online világban? Kevesebb személyes kontaktot! De vajon mi következik ebből?
Ők lesznek a túlnyomóan elmagányosodott generáció. Így is csökken a barátságok száma az Y-Z generációban, a virtuális világ térhódításával milyen személyes kapcsolatok lesznek alfák és alfák között? Össze lesznek kapcsolódva, bármelyik percben beszélhetnek, megoszthatják bánatukat, ehhez képest nagyon egyedül fogják majd magukat érezni.
De ne fessünk ennyire elcseszett képet róluk, mindez még a jövő zenéje, hiszen mi, szülők, tudunk még változtatni rajta! Mi mit csináltunk a nyári szünetben? Fogtuk a biciklinket, eltekertünk a legjobb barátunkhoz, és hol saraztunk, miközben a nagy melegekben locsoltak az öregek (nagyszülők), hol mi is átfutkostunk a szóró alatt, hogy egy kis felfrissüléshez jussunk. Mi lesz az alfákkal? Nem akarom, hogy egy virtuális világban (Sims sokadik rész) játssza le ugyanezt az élményt, amit mi a valóságban. Azt szeretném, hogy Ők is menjenek ki, építsenek homokvárat, nézzék meg, hogyan vonulnak a hangyák, érezzék a talpuk alatt, hogy milyen csiklandós is a fű! Hol kell meghúzni azt a bizonyos arany középutat? Mennyire tudjuk jó irányba terelgetni a gyermekeinket?
***
Tetszett a cikkem? Kérlek oszd meg!
Kérdésed van, érdekel a világom?
Facebookon megtalálsz: @kotyogok
Vagy instagramon: kotyog_ok