Jó pár cikket írtam már a témában, mégis úgy érzem, érdemes tovább foglalkozni a hangoskönyvekkel!

Hangoskönyvet elsősorban látássérült emberek használnak, de mellette igen gyakori a diszlexiás gyermekek, felnőttek tanulásában és fejlődésében is segítséget nyújtó lehetőség, valamint kiváltképp gyakran alkalmazzák az idegen nyelv tanulásában is.

Kisebbik lányom esetében pedig legfőképp szeretem alkalmazni a Deagostini által forgalmazott Csodatanya hangoskönyveket. Lizike pont abban a korban van, amikor elkezd beszélni, utánozni, figyeli a dolgokat, ismerkedik a világgal. A Csodatanya mind témában, mind történetben a kisebbeknek is könnyen hasznosítható információkat tartalmaz, hiszen nem csak az állatokat tanuljuk meg vele, hanem a lejátszó bemutatja, hogy milyen hangokat adnak ki az állatok. Lizike pedig előszeretettel utánozza, miközben bőg a tehén, ugat a kutya, nyávog a macska. Zseniális találmány, ahogy a nővérével együtt állnak a hangszóró előtt, cserélgetik az állatokat, lapozgatják a könyveket, és sorba állítják a figurákat. Rengeteget lehet mesélni, nem feltétlenül kell a hangszórót hozzá hallgatni. Én is sokszor felolvasom nekik a könyvet, vagy teljesen mást mesélek el a kutyáról, vagy a csirkékről. Mégis olyan pluszt ad, amivel érdekesebbé tesszük a tanulást és olvasást!

Tudtad, hogy a kutya nem tudja megkülönböztetni a színeket és a részleteket (kicsit életlen a látása), viszont éjjel is jól lát? És hogy olyan hangokat is meghall, amiket az ember nem?

Amióta Hektor kutyusról is olvasunk, és meghallgattuk hogyan ugat, azóta Lizike is egyből vidámabban mutogat és "beszél" a kutyákhoz: vau-vau. Istenem, hogy tud örülni neki!

Legyen szép napotok! 

Evelin