Általános iskolai emlékképeim között kutakodva rémlik egy olyan jelenet, amikor egy tanár néni behozza a zacskós kakaót és a tejet a gyerekeknek, akik fizettek értük korábban. Én is köztük voltam, rohantam a saját adagomért, amit mindig olló híján foggal téptünk fel. Elővettem a táskámból a kakaós csigámat, összeültünk néhányan és falatozgattunk. Az emlékek megszépülnek, imádtam a kakaós csigát, de a sajttal töltött croissant ízét is még a számban érzem.

És mivel az emlékek csak úgy rohangálnak mostanában körülöttem, fogtam magam, és belevetettem magam a kakaós csigák rejtelmeibe. Az egyik legkönnyebb édesség, amit szerintem készíteni lehet.

Elég hozzá egy leveles tészta, cukrozatlan kakaóport, cukor és már mehet is a sütőbe. Na, igen, én viszont az arany középutat választottam, társam megint a hű kenyérsütő gépem lett.

Mik a tészta hozzávalói?

- 600 g liszt
- 60 g olvasztott vaj
- 7 g élesztő (száraz)
- csipet só
- 3 dl tej
- 80 g cukor

A hozzávalókat a kenyérsütő gépbe teszem, és a dagasztás funkcióval elkészítem a tésztát.

Utána pedig? Próbálj túlélni egy délelőttöt!

Most kivételesen anyámmal sütöttem, mert buktát szeretett volna csinálni, én pedig úgy voltam vele, hogy a tészta elég lesz csigának is, buktának is.

Elfér a bukta mellett a csiga is? Hogyne! Sőt, jó barátok!

A kész tésztát elfeleztük, így először egyikünk, utána másikunk futott neki a saját kis tésztájának. A legegyszerűbb lépések következtek: téglalapformára kellett kinyújtani a tésztát.

A cukrozatlan kakaóporból 5-6 kanállal tettem egy tányérba, és ízlés szerint megcukroztam (3-4 kanál). Mielőtt rászórtam volna, a tésztát megkentem olvasztott vajjal. Minél csokisabb verziót képzeltem el, így csoki darát is küldtem rá, majd feltekertem. Felvágtam formás kis karikákra, majd a tepsibe helyeztem őket. Korábban bekapcsoltam már a sütőt, így csak egy laza mozdulattal helyezem el a csigákat, hogy ropogós, édes, ragacsos édességgé formálódjanak.

Na, mindez így leírva tök jól hangzik, ugye?

De milyen, ha melletted van az anyád és a gyereked? Na, nem kellenek azok a kommentek, hogy akkor minek sütök az anyámmal. Gyesen lévő anyaként keresem a lehetőségeket, amikor felnőttekkel is kommunikálhatok, és nem csak a „Tavaszi szél vizet áraszt” című dalt énekelhetem a gyermekemnek, - ami félreértés ne essék, nagyon jó, de mi, anyák is vágyunk kommunikációra. És mivel szabadságát töltötte az anyám, én kapva kaptam az alkalmon, hogy egy anya-lánya-unokája délelőttöt prezentálhassak este majd a férjemnek, hogy milyen jó is a családdal lenni. Nem beszélve arról, hogy jó a kapcsolatom vele, így felesleges lett volna kihagyni egy ilyen lehetőséget.

Szóval, ott tartottam, hogy hogyan készítsünk csigát gyerekkel és nagymamával?

Hagyod a gyereket szabadon futkosni az amerikai konyhás nappaliban, hiszen a veszélyes dolgokat eleve eltettétek, a sütő pedig nem forrósodik fel kívülről. ("hagyományos" sütő esetében barikád felállítását javaslom) Míg a szilikon nyújtólapot kitekered, a gyereked el fogja lopni a dobozát, Te pedig kénytelen leszel utána rohanni, mert attól félsz, elvágja a kezét vele. Elkobzod Tőle, és elvonod a figyelmét róla egy babakocsival, amit tologathat. Persze, kevésbé fogja lefoglalni, de néhány percet nyersz vele, amíg belisztezed a nyújtólapot. Figyelem, a lisztes zacskót a pult belső része felé érdemes tenni, mielőtt valaki lerántja a földre, Te pedig lisztes kézzel moroghatsz a bénaságodon – de nem a gyereken, hiszen Őt csak érdeklik a dolgok, főleg amivel anya foglalatoskodik. Felsöpröd a lisztet, miután letörölted a gyereked talpáról a maradékot, és megmostad a kezét, amivel rajzolt benne. Újabb játékot veszel elő, mégpedig egy kismotort. Lefoglalja, teljes erőből nyújtsd ki a tésztát! Nem kell precíznek lenni, már kezd lankadni a gyerek figyelme a motort illetően, a kakaó pedig össze sincs keverve a cukorral. Na de hát, ha már itt vagy anyádnál, reménykedsz a segítségében, de persze, hogy ilyenkor telefonál, így arra gondolsz, ideje adni egy fakanalat és egy műanyag vödröt a kislánynak, nyugodtan másolja csak le a mozdulataidat, így nyerhetsz újabb perceket. Míg előveszel egy tányért, amiben összekevered a kakaóport a cukorral, addig a lányod úgy gondolja, hogy a fakanál is legyen részese a csigának, hátha néhány csapkodással életre kel az édesség. Ez a legkevesebb, így nem szólsz rá, a tészta úgysem szól érte.

Na, de amikor a kakaót is rászórtad, és keresed a konyha másik végében lévő szekrényben a csoki reszeléket, akkor bizony eljön a gyerek ideje. Ahhoz képest, hogy csak 1,5 éves kislány, elég magas, így a pultra könnyűszerrel teszi fel a tányérjait, ha kifogyott a pufi, ebből kifolyólag fél szemmel a tésztát fixírozod, sosem lehet tudni, az ördög nem alszik. Csak egy másodpercre vonod el a figyelmed, mert nem biztos, hogy kókuszreszeléket akarsz arra a csigára tenni a csoki szórás helyett, de mire felegyenesedsz a mozdulatból, a gyerek már a tészta közelében nyújtózkodik. Rád néz. Hatalmas szemeivel halál nyugodtan figyel. Beleveszel a tekintetébe. Lassan nyúl a kezeivel a tészta felé. Köszörülöd a torkod, hiszen nem akarod, hogy esetleg lecsípjen belőle és megegye a nyers tésztát. Határozott hangon kéred, hogy ne tegye, mire megáll a mozdulatban. Leengedi a kis karját, mire Te kifújod a levegőt. A tészta felé fordul. Felnéz, másik kezével pedig egy határozott mozdulattal rácsap. Nevethetnékem támad. Aranyos, édes, ártatlan, tiszta. Mellé lépsz, felkarolod, jobb híján csípődre dobod, miközben apró kezeivel kapaszkodik a válladba, lábaival pedig öleli a csípőd. Mutatod, hogyan szórod rá a csoki reszeléket, Ő pedig figyeli minden mozdulatod. A feltekerése már nehezebb meló, így leteszed a földre, kezébe nyomod a csoki reszeléket (dobozba zárva), majd kéred, hogy tegye vissza a szekrénybe. Mérhetetlenül okosak, és amennyiben nem szelektív a gyerek hallása bizonyos esetekben, igen gyorsan megoldja a feladatot. Nálam ez meg is történt. Míg nézelődik a többi száraz tészta és dobozok között, Te addig felvágod a csigákat mérhetetlenül gyorsan, ám annál kevésbé pontosan. Nincs ezzel baj, néhány csiga nyári csiga lett, mert vékonyak lettek, néhányan pedig téli csigák lettek, magukra vették a téli kabátot, felhizlalták magukat a hideggel szemben. Az előre kivajazott tepsibe fognak helyet foglalni, ami egyúttal a sütőbe kerül, onnan pedig egyenes az út a ragacsos, finom édességhez.

A csigák is, bukták is finomak lettek. Hogy honnan tudom? Egy 1,5 éves bíró felejthetetlen (maszatos) vigyora nekem épp elég volt.

Jó étvágyat kívánok! Amennyiben elkészíted, feltétlenül küldj fényképet róla!  

Ui.: Tényleg, kiderült már, hogy végül szegény kis csigának valóban ég a háza, vagy az égbolt a háza?

                                                                       ***

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy keress instagramon: kotyog_ok