Én azoknak a szülőknek a táborát erősítem, akik szeretnek kreatívkodni, és igyekszem is olyan irányba terelni a gyerekeimet, ahol a fantáziájuk bátran szárnyalhat. Nem erőltetem, de kihasználom a lehetőségeket, ha rávehetem a lányomat egy kis szerepjátékra, új felfedezésekre, kíváncsiskodásra.

Mi van akkor, ha esik az eső?

Néhány napja valami egészen új játékon gondolkodtam: legyen érdekes, új ismereteket nyújtson, használja a játék során a fantáziáját, szerepjátékozzon, és az elsődleges szempont, hogy elterelődjön a figyelme a rossz időről, ami csak úgy loholt felénk.

Kreativitásban verhetetlen ötletek tárháza a pinterest, nosza én is gyorsan fellapoztam a lehetőségeket. Több pin-t elmentve összeállt a fejemben a kép.

Tudom, hogy a lányom imádja az autókat, és remek érzéke van a szereléshez is. Ekkor kezdett formát ölteni bennem egy olyan autós játék, ami nem kerül egy fillérbe se, mégis az összes kívánságunkat kielégíti: legyen egy kartonból készült város P+R parkolóval és autómosóval.

Szükséges felszerelések: nagyobb kartondoboz (ez adja az alapot), olló, ragasztópisztoly, festékek, cipős doboz és WC papír guriga.

Ragasztószalaggal kijelöltem az utakat, lefestettem a cipős dobozokat, gurigákat, ragasztópisztollyal pedig a helyükre illesztettem őket. Némi filctollal rajzoltam a városba Általános Iskolát, óvodát, kresz táblát, parkolót, előkotortam néhány kisautót és már kezdődhetett is a játék!

Nuskónál és Lizinél is igyekszem figyelni a játékokra. Nem tartom szükségesnek a halmozásukat, inkább a fejlesztésre, kreativitásra törekszem koncentrálni; montessori, bábok, építőkockák, puzzle, hangszerek, formabedobó, szerepjátékok (kiskonyha, sátor, babák) és természetesen a könyvek. (nyilvánvalóan vannak egyéb játékok is, amiket imád)

A karton város tőlem csak időt igényelt, de a gyermekemnek több lehetőséget nyújtott: meséltem a város és a vidék közötti különbségekről (egyes képeken ezért szerepel farmos játék), állatokról, óvodákról és iskolákról (mit csinálnak a gyerekek, mivel tudnak játszani stb.), közlekedési eszközökről, és magáról a közlekedésről is.

Na és én hogyan éltem meg a készítését?

Kedd, 7:00

Sötétkék mackónadrágban és egy laza pólóban hasalok a nappaliban. Körülöttem festékek, ecsetek, ragasztók hevernek szanaszét a földön.

A hajam kontyba fogva, szemüvegem maszatosan árválkodik a kanapén, miközben az alkaromról próbálom levakarni a zöld festéket. Charlie mély hangja töri meg a csendet, ahogy szerelmes levelekről és skandináv éjszakákról énekel.

A kihűlt kávém magányosan ücsörög a gyerek asztalán, engem vár. A lámpa fénye világítja be a szobát, szerintem még a napocska is csak magára húzza a jó meleg takarót, a fenét igyekszik ilyen esős időben felkelni.

Megdörzsölöm a szememet, reménykedem, hogy nem lett festékes. Kortyolok a fekete nedűből, a fűszeres aroma rögtön jobb kedvre derít.

Utoljára végignézek rajta; néhol megfojt a ragasztó, itt - ott pedig a festék is csíkos lett. De tudod mi számít? Az a színtiszta kacaj, nevetés, öröm, amit remélek, hogy látok majd a lányom arcán.

Néha versenyzek az idővel, zsonglőrködöm a tennivalók között, de soha nem adom az értékes perceimet, amit a családommal tölthetek. Örülök, ha kreatívkodhatok Nuskóval, vagy meglepetéseket készíthetek neki és már alig várom, hogy bevonjuk Lizit is.

Ui.: Megkaptam Nuskótól a színtiszta boldogságot, ahogy meglátta a "játékot" és miközben írom ezeket a sorokat, Lizi kényelmesen elhelyezkedve szuszog a mellkasomon, én pedig piszkosul élvezem.

***

Tetszett a cikkem? Kérlek oszd meg! 
Kérdésed van, érdekel a világom? 
Facebookon megtalálsz: @kotyogok
Vagy instagramon: kotyog_ok