A hozzátáplálás volt az egyik "kedvenc" témám. Miért is?

Itt egy pici gyerek, aki jó pár hónapon keresztül csak anyatejet vagy tápszert eszik, aztán hirtelen az egyik étkezése megváltozik. Anyukának pedig arra kell összpontosítani, hogy ideje elkezdeni a hozzátáplálást: alma, barack, répa, krumpli, sütőtök, banán… Jöhet a glutén bevezetése, cukor nélküli keksz, hét-, vagy nyolcgabonás pép, míg végül alkalom adtán hozzá kell csapni a húsokat is: csirke, pulyka, hal, a nyulat meg se merem említeni… Na, és a tejtermékek? Fűszerek? Olajok? Potenciálisan allergén táplálékok?

Na, pontosan ilyenkor omlik össze az anyuka.

Hiszen mire eszmélsz rá?

Hogy elvesztél a sok információ között. Mi a WHO legújabb ajánlása? Mit mond a gyerekorvos és a védőnő? Na és a nagyszülők? Mit írnak a szakkönyvek, honlapok és végül a többi kismama véleménye mennyire számít? És hogyan kell elkezdeni? Mekkora mennyiséget kapjon először? Hány napig kapja az első ízeket?

Rengeteg kérdés, ami elbizonytalanít, hiszen egy 5-6 hónapos gyerekkel már az anyuka azért általában összeszokik, (jobb esetben) kialakul egyfajta rendszer, aztán hopp, kezdhetjük is az ízeket bevezetni.

Amikor a nagyobbik lányomnál kezdtem a hozzátáplálást, előtte én is kikérdeztem mindenkit: anyumat, védőnőt, gyerekorvost, kisgyerekes barátnőt, táplálkozási tanácsadót és kb. az összes hozzátáplálással kapcsolatos Facebook csoportba is beléptem. Na és itt jön a lényeg: rendszereztem a gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat, összevetettem a kapott információkkal, és mivel közel azonos időszakokra jöttek ki, végül saját magamnak állítottam össze egy táblázatot, amely alapján készítettem Nuskónak a pépeket, főzelékeket.

Emlékszem, külön élmény volt, amikor az etetőszéket vadásztam, hiszen úgy gondoltam, hogy legyen több funkciós: könnyű legyen összecsukni, legyen levehető a dupla tálcája, állítható a magassága, dönthető a háttámlája, na meg persze a biztonság a legfontosabb, ötpontos biztonsági öve legyen! Miután megtaláltam a lányom számára kényelmes etetőszéket, nagyjából összeállt a hozzátáplálással kapcsolatos listám is, hogy mely gyümölcsöket, zöldségeket, húsokat fogom bevezetni először, és hogyan haladunk fokozatosan.

Na persze, mindkét lányom esetében szerencsésnek mondhatom magam, mert a zöldségek, gyümölcsök nagy része nagyszülőktől, rokonoktól, szomszédoktól vannak, megbízható helyről, hiszen a kertjükben ültették, locsolták, gondozták, végül leszedték a termést. Én pedig feldolgoztam őket, és a fagyasztóban tárolva már csak arra vártak, hogy finom étel készülhessen belőlük.

Természetesen mindkét gyereknél kellően odafigyeltem, hogy a gyümölcsök, zöldségek alaposan meg legyenek mosva, és elkészítve: megpucoltam, megfőztem/pároltam/nyersen hagytam, végül turmixszal megfelelő állagúra készítettem.

Kezdődjön a hozzátáplálás!

Babatányér, előke, babakanál, na meg persze az etetőszékben a gyerek. Jó minőségű étel, kellő hőmérsékletűen, éhesnek tűnő gyerek, mi kellhet még? Hát, csupán csak annyi, hogy az a gyerek az első néhány falat után mosolyogva, kacagva kifújja a szájából a kaját, miközben a nővére röhög az anyja szerencsétlenségén és a húga huncutságán. Arról nem is beszélve, hogyha közel tesszük a gyerekhez a tányért, gyors mozdulattal fog rácsapni, aminek a következménye, hogy kirepül a gondosan elkészített püré, egyenesen a gyerek fejére (nyugi, tapasztalat). :)

Nuskó esetében már megszoktam, hogy nálunk néha repültek csirkék, brokkolik, úgyhogy Lizi esetében sem várok nyugodt hozzátáplálást.

Az én tanácsom viszont az, hogy: don't panic (ne aggódj), figyelj a potenciálisan allergén táplálékokra, de a legfontosabb, hogy mindig a baba szükségleteit nézd!