A blogolás sosem egyszerű. Mindamellett, hogy érzelmeket, információkat adagolunk olvasóinknak, kiemelt figyelmet kell szentelnünk, hogy mi az igazi üzenet, amit át szeretnénk adni nekik. Következő interjúmban egy nőtársamat szeretném bemutatni, aki az Egy elképzelt könyv létrehozója.

Blogger, vlogger, alkotó, tartalomkészítő, kommunikációs asszisztens és tanácsadó is egy szerepben? É. Tóth Juditnak sikerült! Derítsük ki hogyan!

Kérlek, mutatkozz be pár szóban!

É.Tóth Judit vagyok, 1994-es évjárat, vérbeli Y-generációs, bár utóbbiról nem tudom, lehet-e erénynek nevezni :) Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen diplomáztam szabadbölcsész szakon 2019-ben, és bár a legtöbben ezt a szakot büfészaknak tartják (filmelmélet és filmtörténet szakirányon egyébként néha én is elhittem), egy fél év alatt rájöttem, hogyan élhetek meg a diplomámból. Egyébként az alkotás a lételemem, legyen szó versről, mozgóképről, vagy akár egy social media posztról.

Mi vett rá a blogolásra? Mindig is úgy érezted, hogy ez a te utad? Mi a célod vele vagy mit szeretnél üzenni a társadalomnak, az olvasóidnak?

Ez a történet valamikor 2014-ben kezdődött. Akkoriban egy régi ismerőssel úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy online kulturális magazint, ami ugyan a régi formájában ma már nem működik, sokat segített abban, hogy mederbe helyezze az álmaimat. Az Egy elképzelt könyv egy évvel később született meg, először céltalanul, a verseim, egyéb írásaim gyűjtésére használtam, aztán irodalmi-kulturális blog lett belőle, mert fontosnak éreztem, hogy irodalom vagy a kultúra fontos kérdéseiről én is állást foglaljak, illetve, hogy létrehozzak egy olyan teret, ahol kulturált keretek között lehet vitatkozni, véleményt nyilvánítani. A vitakultúra a mai napig hiányzik a társadalomból, és a megteremtésére irányuló törekvéseknek nagyon nehéz dolga van, hiszen a közbeszéd folyamatosan, drasztikusan romlik, egyre kevesebb teret adva a vitának.

A kultúra sincs könnyebb helyzetben rengeteg ok miatt, így a célom az volt, hogy megőrizzem, és átadjam a lángját a fiatalabb generációknak.

Rengeteg novellát, verset találunk az oldaladon. Mikor írtad az első művedet, és melyikre vagy a legbüszkébb?

Valamikor 2010 tájt írhattam az első művemet, bár amikor a régebbieket visszaolvasom, néhányat újra nagyon mélyre süllyesztenék az aszalfiókban :) A gimis éveim alatt rengeteg novellát és hosszabb történetet írtam kézzel füzetekbe unaloműzésként és a szobatársaim szórakoztatására, versekkel csak évekkel később, olyan 2014 körül kezdtem foglalkozni. Hogy melyikre vagyok a legbüszkébb? Nem tudom, mindegyiket egyformán szeretem és kritizálom egyszerre.

Mi az, ami igazán megfogott az irodalomban? Ki a kedvenc íród vagy költőd?

Azt hiszem, az a legjobb az irodalomban, hogy megadja a lehetőségét annak, hogy bármit kifejezhess, ugyanakkor gátat is szab a nyelvi korlátok miatt, ami egy nagyon izgalmas kihívás. Ráadásul minden, amit leírsz, az olvasó elméjében akár egy teljesen új formát is ölthet, hiszen a képzelőereje, az aktuális érzelmei és a kulturális háttere is a soraiddal együtt formálják az üzenetet.

Nagyon szeretem Boris Vian munkásságát, ha a magyarok közül kellene kiemelnem alkotókat, akkor Faludy György és Radnóti Miklós neveit mondanám.

Mi inspirál téged? Honnan merítesz ihletet?

A hétköznapi apróságok, vagy egy-egy érzés, gondolat. Néha nagyobb gondolatok, néha egészen aprók. A kimondatlan dolgok, érzések is elgondolkodtatnak.

A bloggerkedés mellett tartalomkészítőként, kommunikációs asszisztensként, tanácsadóként dolgozol. Az ügyfeleid mi alapján találnak rád, és hogyan zajlik egy munkafolyamat? Kérlek, meséld el, hogyan is kell elképzelni egy napodat!

Jelenleg két nagy partnerrel dolgozok együtt, akik a kapacitásom elég nagy százalékát lekötik. Új ügyfelek többnyire ajánlás alapján érkeznek hozzám, bár épp azon dolgozom, hogy egy vállalkozás céljára létrehozott felületen könnyebben megtalálhatóvá váljak. Az ügyfeleimmel folyamatos internetes és telefonos kapcsolatban vagyunk (szükség esetén hétvégén is, esetenként pedig személyes találkozókkal). A napjaim elég hektikusak, mert a feladataim között olyan dolgok szerepelnek, mint a cikkírás, közösségi média posztok gyártása, a felületek kezelése, offline kommunikációhoz szükséges elemek megrendelése, kisebb grafikai munkák, videógyártás és utómunka, szóval nem unatkozok.

Milyen tapasztalatokat szereztél a vállalkozásod alatt? Hatással volt a te területedre is a koronavírus?

A vállalkozásomat a COVID itthoni kirobbanása előtt 3 héttel indítottam el, és bár szerencsém volt, mert még éppen jókor sikerült megállapodnom a két nagy partneremmel, nagyon sokáig egyáltalán nem tudtam továbbfejlődni, és most is csak nagyon apró léptekben. Tavaly márciusban és áprilisban a vírus miatt kríziskommunikációs területen is szereztem tapasztalatot, nagyjából két hónapon keresztül mindennap reggeltől gyakran késő estig készítettem a koronavírussal kapcsolatos cikkeket, tartalmakat, ami nagyon megterhelő volt.

Szerencsésnek érzem magam, mert ebben az időszakban fent tudtam maradni, de a kilátástalan helyzetben sokan kénytelenek az online kommunikációs költségvetésüket drasztikusan csökkenteni, úgyhogy nekem is adaptálódnom kell az új körülményekhez.

A jövőre való tekintettel milyen további terveid, céljaid vannak?

Jelenleg az első verseskötetem, a bőréhség kiadásán dolgozok, ami a tervek szerint idén jelenik meg. Szeretném újragondolni a vállakozásomat és a blogomat is, előbbit azért, mert új kihívásokra vágyok, utóbbit pedig azért, mert úgy érzem, hogy ma Magyarországon kultúráról nagyon nehéz írni, és ezért csak részben tehető a COVID felelőssé.

További érdekességekért keressétek Judit, Egy elképzelt könyv kultúrblogját vagy kövesd facebookon!