Figyelem, a cikk SPOILER veszélyt tartalmaz!!!

Vagyis Borsa Brown – A férj prostija című könyvet kaptam kölcsön kedvenc sógornőmtől, ami, - ahogy korábbi posztomban szerepelt, - jó sokáig csak az éjjeli szekrényemen hevert.

Persze ez a saját hibám volt, nem a könyvé. Egyszerűen nem volt kedvem olvasni, olvasási válságban szenvedtem.

Na de nekem most egy ilyen könyv kellett! Szókimondó, vicces, erotikus.

Hiszen már a cím sem mindennapi: A férj prostija – ízlelgesd ezt a szót. Prostituált… Valakit megbotránkoztat, valakit meglep, és valakit kíváncsivá tesz. Mire számítasz? Botrányra, hiszen egy családanya, aki háztartásbeli, otthon neveli a gyerekeit, főz, mos, takarít, - ennek ellenére mégis szalad a ház – elkényelmesedik, felszed magára néhány kilót, megcsalja a férje, szerelem alakul ki a prostituált és a férj között, vívódás a férfi részéről, hova is álljon, és az elmaradhatatlan hatalmas botrány. Egy átlagos könyvnél ezt várnánk. Borsa Brown viszont megint bebizonyította, hogy eszébe sincs átlagos könyvet írnia!

Asztalhoz ülnek, Bobbynak kirakom a gabonapelyhet, a többieknek meg a palacsintát. Elég megalázó egy nőnek, ha reggel a család többi tagjának első pillantása az asztalra, a tányérra kúszik, nem pedig rá. Bobby azonnal felcsattan.

- Én csokisat akarok!

- Szeretnél – mordul rá Steven, de a mostani lelkiállapotomban nem értek vele egyet. Nem véletlenül létezik az akarom szó is a szeretném mellett. Most én is kifejezetten AKAROK dolgokat. Nem SZERETNÉM, hogy minden rendbe jöjjön, hanem akarom.

Pamela férjével, Steven-el és három gyermekükkel Chicagoban élnek. A férj jól keres, a nő pedig tipikus háziasszony lesz: gyereket nevel, iskolába, óvodába cipeli őket, főz, mos, takarít, elintézi a bevásárlást.

Steven jól menő cégnél dolgozik, munkájában sikeres, öltönyben jár, laptopon pötyög még otthon is, ezzel ellentétben Pamela elveszik. Tréningruhában, kócosan tesz-vesz, rohan, és folyton az időbeosztásán jár az esze, hiszen mindent meg kell csinálnia aznap, amit betervezett.

Ebből kifolyólag pedig szépen lassan elmennek egymás mellett a férjjel.

A legnagyobb dolog azonban az, hogy Pamela elérkezett egy ponthoz! Ahhoz a ponthoz, amikor úgy érzi válságba került a házassága, megrekedtek félúton. Na, és ami ennél is fontosabb, nem azt mondja, hogy oké, akkor váljunk el, hanem megpróbálja megjavítani! És itt jön képbe a másik fél! Ezt a másik félnek is akarnia kell! Elismerem, vannak olyan kapcsolatok, amiket a büdös életben nem lehet megjavítani, de a kulcs az igyekezeten van.

Pamela átgondolja eddigi életét, és egy furcsa - nevezhetjük extrémnek is - játékba kezd férjével: levetkőzi gátlásait, visszacsábítja férjét, mégpedig nem is akárhogy.

„Egy nő legyen tökéletes háziasszony, szerető anya és egy céda az ágyban.”

Hogy mi is ez az út?

Bekeményít! Amit ilyenkor egy nő szokott: fodrászhoz megy, műszempillát tetet fel, gyantáztat, ruhákat vásárol. Ennyi? Dehogy; szexshopba jár, sztriptíz táncolni tanul, szexi ruhákat vásárol, hancúr társasjátékokat, és különböző pajkos eszközöket vet be, hogy visszacsalogassa férjét.  

,,Így kaphatunk csak esélyt. Különösen én. Esélyt arra, hogy a férjem nőként nézzen rám. Szajhának kell lennem! Az leszek. A férjem prostija.”

Így válik Pamelából, vagyis az anyából nővé, és a férje prostijává.

Steven, Pamela férje belemegy a játékba, ketten, kézen fogva hozzák vissza azt a bizonyos szikrát maguk közé.

A jellemfejlődés kiváló, látszik, ahogy az anya szerepből kiválik (megtartja azt is), csak előlép a nő és a feleség szerep is. Ezzel együtt a férj, apa és a férfi is megjelenik Steven-ben. Pamela pedig ahogy új erőre kap, előtör belőle az a csodálatos valami, amivel összeköti az egész családját.

Mi a lényeg?

A könyv egy üzenetet hordoz magában! Nemcsak nőknek, férfiaknak is egyaránt. Itt van egy pár, akik huszonöt éve vannak együtt, letudtak maguk mögött jó néhány dolgot, van három, csodálatos gyermekük, de belefásultak a hétköznapokba, minden monoton szinten működik. Az agy nem dolgozik, a kéz és a láb ösztönösen csinálja ugyanazokat a mozdulatokat napról, napra. Itt viszont Pamela azt mondta, hogy ELÉG! Önzőnek kell lenni! De ha önző lesz egy nő, akkor az már azt jelenti, hogy rossz anya lesz vagy feleség? Szó sincs róla!

A legtöbben azonosulni tudunk ezzel a nővel, hiszen mi, anyák, akik itthon vagyunk a gyermekeinkkel, annak ellenére, hogy folyton takarítunk, rendet rakunk, rohanunk valahova, a gyerek kiválasztja azt az időpontot a játékai űrbe lövéséhez, amikor az apa hazaérkezik, ebből kifolyólag pedig a tisztán tartott ház átalakul egy atomháborút megélt nappalivá...

Ilyenkor, rajtunk, anyákon gyakran elerősödik az az érzés, hogy haszontalanok vagyunk, hiszen mi nem keresünk pénzt, mi „csak” neveljük a gyerekeket.

„Nemcsak a társadalom nem becsüli meg az otthon maradó nőket, anyákat, hanem mi sem becsüljük magunkat. Ördögi kör. Ők nem minket, ezért mi sem magunkat.”

És itt van a legnagyobb probléma! Egyik oldal sem megfelelő, ezen viszont Pamela változtat. Lassan, de biztosan indul el egy úton, egy jobb úton.

Végeredmény?

Kiábrándító valóság és humor keveredik a történetben egy kis izgalmas erotikával karöltve, ebből kifolyólag pedig kapunk egy hatalmas pofont. Hiszen könnyen magunkra ismerhetünk Pamelában, Stevenbe, Jessicaba, vagy épp a nagymama szerepében.

De tudod miért jó történet? Mert abszolút hétköznapi példákon keresztül mutatja be egy anya, feleség hogyan válik a családjának rabszolgájává. Mindent nekünk kell csinálni a gyerekek és a férj helyett? Nincs az az Isten! Vannak dolgok, amiket igenis ki kell osztani mindenkinek; a gyerekek pakoljanak el maguk után, a férj nyírja le azt az átkozott füvet, az anyuka pedig nyugodtan süssön meg egy cseresznyés pitét!

Borsa Brown görbe tükröt mutat minden anyának és férjnek. Innentől rajtunk múlik, ki hogyan változtat rajta, vagy éppen legyint rá.

Hiszen egy kapcsolathoz két ember kell. Szítani a tüzet, fahasábot, papírt tenni rá, hogy ne aludjon el. Ha pedig már csak parázs van, kirongyolni a fás kamrához, berúgni az ajtaját, előkotorni a fújtatót, visszarohanni, és belobbantani a tüzet! Nem azt mondom, hogy locsoljunk rá benzint, de apró dolgokkal vissza lehet hozni azt a régi tüzet. Ilyenkor erőre kap a tűz, körbenyaldossa a fahasábokat, egyre magasabbra nyújtózkodik, meleget nyújt, átkarol, átölel, megsimogatja a fejünket, cirógat, becéz, és édes szavakat suttog a fülünkbe. Így már nem fázunk.

                                                                            ***

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy keress instagramon: kotyog_ok