Korábbi cikkemben a farsangról és annak szokásairól, történetéről írtam. Miről is szól a farsang igazából? Cukros fánkról, vigadalomról, táncmulatságról!
Ha pedig a fánknál tartunk, hogy kapcsolódik a farsanghoz?
Az egyik legenda úgy tartja, hogy Marie Antoinette francia királyné egyik álarcos bálja alatt megkóstolta a paraszti fánkot az egyik mézeskalács készítőnél. Annyira megízlett neki, hogy felvásárolta az összes fánkot, a receptjét pedig elkérte azzal a szándékkal, hogy saját cukrásza is megtanulhassa, így a fánk igen közkedvelt lett a francia királyi udvarnál.
Azonban egy másik monda szerint ennél jóval egyszerűbb története van: Bécs városában egy Krapfen nevű pék meghalt, ami után a pékség vezetését a feleségnek kellett átvennie. Csakhogy a feleség kevésbé volt ügyes kezdetben, egyik alkalommal a kenyér nem készült el időben, aminek következtében a vásárlók felháborodtak. A feleség is elvesztette a türelmét és egy darab kenyértésztát akart az egyik vevő fejéhez vágni, csakhogy a tészta darab célt tévesztett és a kályhán lévő lábosba esett, ami forró zsírral volt teli. A tészta néhány perc alatt gyönyörű aranybarna színt vett fel. Kóstolást követően mindenkit körbe kínált, a fánk pedig világhódító útjára indult.
De ne csak a nyálunkat csorgassuk, Nuskóval számos farsanghoz kapcsolódó feladatot csináltunk a héten!
Nézzük sorban, milyen 3 hangulatot fokozó kreatív ötletünk született?
Heje-huja vigalom!
Én úgy gondoltam, hogy kezdés gyanánt harmonikázó bohócokat készítünk a jó öreg WC-papír gurigából. Lefestettük a testüket, arcot rajzoltunk nekik, végül a harmonikát én készítettem el két papír összehajtogatásából.
Ezt követte egy rajzolt bohóc, aminek a ruhái színes papírból készültek. Külön a színeket is átbeszéltük, vagdostunk, téptünk és ragasztottunk. Remek diy fejlesztő játék, hiszen az olló használatát is gyakorolja, a ragasztást, valamint a tépkedést és ugyancsak a színeket is.
De akkor már úgy gondoltam, ha farsangról van szó, nem hagyhatjuk ki a maszkokat sem!
"Na, Nuskó, milyen maszkot szeretnél?" - hangzott a kérdésem felé, miközben elkezdtem mutogatni a telefonomon a képeket. Volt ott maci, nyuszi, dínó, szörny, de a lányomnak valahogy egyik sem tetszett, mire kinyögte nemes egyszerűséggel, hogy cicát szeretne. Akkor legyen cica! Milyen színű legyen? Fehér? Szürke? Cirmos? Neeeeeem! Hát, akkor milyen? Ahogy nézegettük a telefonomat, egy csiricsáré, színes kreálmányt talált meg, ami tele volt mindenféle körökkel, cikkcakkokkal, na, mondom, ennek fele se tréfa! De fekete legyen az alapja? Igeeen! Hát, legyen. Így lett egy színes, szívecskés aranyos cica maszkunk. De hogy ne érezze egyedül magát, kitaláltam, hogy akkor fessünk még egyet, ami nem más legyen, mint róka. (anya kedvence)
Így hát fogtam a papírtányérokat, kivágtam a cica fejét, Nuskó lefestette feketével, én pedig addig szívecskéket, szemet vagdostam a macseknak. A róka már nehezebb dió volt, a lányomnak besegítettem a fehérrel, de abszolút kedvenc róka koma lett! A végén pedig feleszkábáltuk őket egy-egy hurkapálcára.
Éljen a farsangi hangulat!
