Amióta anya vagyok, folyton töröm az agyam valamin: ez lehet egy egyszerű, könnyen elkészíthető étel, desszert, amiben a nagyobbik lányom segít, vagy egy remek játék! Továbbra is vallom, hogy nem kell mindent megvenni a gyereknek, a sokadik játék úgyis a sarokban landol. Mi lenne, ha inkább együtt készítenénk valamit? Imádok kreatívkodni Nuskóval: festettünk húsvéti nyuszit, készítettem már neki mosógépet, kartonvárost, a WC-papír gurigákat pedig még mindig gyűjtjük, bár egy egész állatkertet tudnék belőlük kihozni, annyit festettünk már! Na és ne felejtkezzünk meg a mágneses halacskákról sem, amit előszeretettel varázsol elő bármikor! Ezek elkészítéséhez pedig nincs szükség nagyobb dolgokra: festékek, ecsetek, olló, színes-, vagy kartonpapír.

De mi is az a szenzor?

Egy gyereket mi hajt? A tanulás utáni sóvárgásuk és a kíváncsiságuk, hogy felfedezhessék a világot. És mi a szülő dolga? Hogy mindezt megvalósíthassa gyermeke számára, akár ilyen egyszerű játékokkal!

Hiszen a környezetünkben rengeteg inger éri a gyereket! Érez, tapint, lát, hall, szagol - és mindezekre pedig reagál. Ahhoz, hogy a gyermek fejlődjön, megfelelő ingerekre és motivációra van szükség. Nem szabad átesni a ló túloldalára sem: nem kell túlzásba vinni a fejlesztő játékok használatát sem, hiszen ilyenkor túltelítődik a gyerek idegrendszere, nem tudja megfelelően feldolgozni a sok ingert! Minden esetben érdemes egy arany középutat keresni.

Szülőként az a dolgunk, hogy vigyázzunk, tanítsuk a gyermekünket, mégha nekünk kicsit abszurd is a helyzet, hiszen nekik még fel kell fedezni a világot! Ugráljanak pocsolyában, rohangáljanak a kertben mezítláb, pacsáljanak vízben, fessenek kézzel, kukoricát, babot pakolásszanak egyik dobozból a másikba stb.

Én pedig nem véletlenül készítek a nagyobbik lányomnak (és hamarosan a kisebbiknek is) különböző játékokat, építek akár akadálypályát vagy bunkert! Állatok mozgásait utánozza (rák, medve, nyúl), hintázás közben forgatom, ugrál, vagy sétál a különböző felületű habtapin. A sok éneklésről, mondókázásról, bábozásról, mesélésről nem is beszélve!

Ötvözzük a játékokat!

Nem szeretem, hogy be vagyunk zárva a házba, amikor esik az eső, így az egyik ötletem az volt, hogy a teraszt kicsit átalakítom! Nuskónak van egy remek farmos játéka, én pedig köré építettem egy történetet.

Fogtam egy kiürült tejes dobozt, lefestettük, vágtam a közepére egy lyukat, majd egy cipős dobozba állítottam. Ebbe beleöntöttem némi kukoricát és babot: amit kérésre külön is válogathat, vagy egyszerűen csak a lefestett tejes dobozba önthet felülről, így a kivágott résen kiszóródik az alá állított utánfutóba. Hogy ne csak ennyiből álljon a játék, végigragasztottam a teraszt különböző, kanyargós autóúttá. A történet pedig kész: egyik pontból el kell szállítani az állatok részére kiválogatott kukoricát vagy babot a farmernek a traktorjához kötött utánfutóval.

Vagy nyugodtan ötvözhető másként is: cipős dobozba ezúttal rizst szórunk, amibe apróbb játékokat rejtünk el, a gyereknek pedig össze kell vadászni ezeket a kincseket!

A feladat egyszerű, a gyerek elbíbelődik vele egész délelőtt, mégis rengeteg olyan inger éri, ami segíti a tanulást, a fejlődést!

Mindezeket természetesen nem kútfőből vettem, hanem kaptam az ötleteket, hogy tudom játékosan fejleszteni a gyereket! Én pedig élek a lehetőséggel, mert ez a feladatom most! Köré építek egy történetet, kissé átvariálom, hozzáadok dolgokat, vagy épphogy elveszek, de az eredmény ugyanaz: tanul a gyermekem és fejlődik! Másra pedig nincs is szükségem!