Vagy lehet, hogy inkább festékekről álmodom… A lányommal együtt.

Amikor Nuskó itthon tengeti a napjait, gyakran festünk. És ha már ennyire belejöttünk az őszi témákba, hogy sünit készítettünk, vagy faleveleket ragasztottunk, akkor úgy gondoltam, hogy ideje festeni is!

Az egyik leggyakoribb alkotóelemünk a kreatívkodásban a WC papír guriga! Hiszen készült már belőle távcső, kartonváros alkotó eleme, és temérdek állat! Most is inkább az őszi állatok felé fordultunk, így készült bagoly, róka és mókus.

A színek kiválasztása után Nuskó feladata az volt, hogy lefesse a wc papír gurigákat, én pedig szemeket, szárnyakat vagdostam. Miután megszáradtak, felragasztottuk a megfelelő testrészeket az állatokra.

Fessünk kézzel! Vagy tenyérrel?

Ujjal történő festés mindig jót tesz a gyerekeknek, hiszen nem csak a szem-kéz koordinációja, de a finommotorikája is fejlődik, amire szükség lesz az iskolában a szépíráshoz. Javul a figyelem, önkifejezés és önbizalom növelésére is kiválóan alkalmas, hiszen nem csak szárnyal a fantázia, de egyre több örömet fog lelni benne, ahogy a csodálatos szín kavalkád kerek egésszé válik!

Már a húsvét alkalmával is készítettünk tenyérlenyomatos kismadarat, de gyakorta engedem Nuskónak, hogy bátran fessen az ujjával is. Ő fejlődik, a festéket pedig majd lemossuk!

Most sem történt másképp, elő a tenyérrel! Jöhet egy gyönyörű őszi fa? Befestettem a lányom tenyerét, rányomtuk a rajzlapra, majd miután megszáradt, törzset, ágakat rajzoltam a tenyere mentén. Egyfajta életfa!

Itt viszont nem állunk meg! Jöjjön a kedvenc őszi téma, a szőlő is! Emlékszem, amikor óvodában mi is a színes, zöld, sárga szőlőfürtöket festettük, így semmi esetre sem akartam, hogy kihagyjuk a repertoárból.

Szétszabdaltam egy szivacsot, kerek formára vágva. Csipesszel felfogtam, az alját belenyomtuk a lila színbe, amit előtte kevertem ki, Nuskó pedig szép kerek szőlőszemeket nyomott a lapra. Újra befestettem zöldre a tenyerét, az lett a szőlő levele.

Temérdek lehetőség rejlik az őszben, mi pedig kihasználtuk mindezt!