Természetes viselkedésnek, gesztusnak számít a szájra puszi a szülőtől a gyermeke felé, vagy éppen ellenkezőleg, negatív hatást vált ki? Ahogy olvasgatok a témában, egyre nagyobb viták kerekednek ki. Két ellentét van, köztes út nincs. Kicsiny hazánkban valóban nem számít megszokott dolognak az, ha családon belül szájra adunk puszit egymásnak. 

A szülők, nagyszülők egyik legszebb gesztusa, ahogy közelítenek a babák, gyermekek felé. Megsimogatják a hurkás karjaikat, a pici orrocskájukat, a kerek pofijukat. Megannyi puszit osztogatnak a pocakjukra, hátha kacagni hallják őket. A nyakrészre adott puszit különösen kedvelik. Élvezik, szeretik a babák a szülőkkel, nagyszülőkkel való kapcsolatot, de vajon belefér egy szájra puszi is?

Halk, ritmusos kopácsolásra ébredek. A ház még csöndes, tudom, hogy kintről jön a hang. Kilépek a teraszra, csöndesen hajtom be magam után az ajtót. A hűvös lágyan ölel át, betakar magával, pajkosan megcsípi az arcomat. Köszönt a hajnal, én pedig emelt fővel bólintok. A lábam előtt szőlőültetvény nyargal. Zöld, lila, fehér fürtök csüngnek az ágakon, a számban érzem a szőlő roppanását, friss zamatát. Az ősz érkeztét suttogja a fülembe.

A távolban a Duna szelíden ringatózik, míg én a közelben keresem a zaj forrását. A balra eső fán újra hallom, egy fakopáncs az.

Gyerekkorom egyik kedvenc csemegéje volt a kürtőskalács, ez felnőtt fejjel sincs másképp. Azért is keltem fel havonta egyszer hajnalok hajnalán, hogy elkísérhessem a szüleimet a vásárba, mert tudtam, hogy az illatozó kürtőskalács árus előtt lemerevedő, nagy szemekkel néző gyerek kérésére, aki cukrozott kalácsot szeretne enni, nem fognak nemet mondani. Amellett, hogy imádtam a régiségek között kutatni, kincsekre lelni egy-egy ilyen vásárok alkalmával, a végén kosarakban finomságokkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel felpakolva, de cukros, maszatos képpel rohantunk vissza a kocsihoz.

Amióta pedig anya vagyok, újra elém nyargalnak ezek az emlékképek, így arra gondoltam, itthon is lehetne kísérletezni vele. És hogy mi lett az eredmény?

Mielőtt anya lettem, remek baráti tarsaságunk volt. Ha kimozdulni volt kedvünk a férjemmel, csak felhívtuk a bandát, és össze is futottunk. Fiatalok voltunk, miért ne élvezhettük volna egy meleg nyári nap a hűsítő, hideg fröccsöket, koktélokat, csacsogásokat, biliárdozásokat?

Mindenki élte az életét, befejeztük tanulmányainkat, belevetettük magunkat a munka világába, formálódtunk, házat vettünk, majd lassan elkezdtük tervezgetni a családot. Házasság, gyerek, ebben a sorrendben. A baráti társaságból először nekünk lett gyermekünk. Mindenki örült, boldog volt, jöttek látogatni. Elsőgyermekes szülőnek eleve sokkal másabb egy baba érkezése. Új dolog, új szerep, amibe bele kell rázódni, hiszen nem megy minden egyből. Meséltem és meséltem, míg végül rá nem jöttem, hogy nem kíváncsiak rá. Már megszületett, itt van a baba köztünk, nagyon édes, nagyon cuki, de akkor most hogyan fogunk billiárdozni?

Megmondom én: KAPKODÁS

Teljesen mindegy, hogy nőt, feleséget, vagy anyát írok, aki elfelejti a nyaralást, mert a magyar családok legnagyobb esetében - véleményem szerint-  a nő szervezi meg az igazi kikapcsolódást, szerepkörtől függetlenül. Szeretünk esküvőket szervezni, meglepetés bulikat, és szívesen vetjük bele magunkat a nyaralás megtervezésébe is.

Ülök a tv előtt, nyár van, egy verejtékcsepp csorog végig a halántékomon. Megtörlöm, és tovább nézem, ahogy a Pindúr pandúrok próbálják megmenteni a világot. Nem szeretem Mohó Jojót, ijesztő a fején lévő turbán. A bátyám nyargal le a lépcsőn, át a nappalin, be a konyhába. Szürcsöl valamit, amire én is felkapom a fejem. Kisettenkedem, mert féltem a helyem, tudom, hogy könnyedén túrna ki a tv elől. Fagyit eszik. Fogalmam sincs honnan szedte, de kiszárad a szám egy falatért. Leülök mellé az ebédlőasztalhoz. Jó lassan eszi a jégkrémet, tudja, hogy én is szeretem.

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a home office, avagy a távmunka. Mennyire tartható igazi munkának az otthoni munka? Itthon is szükséges szabályokat hozni, ahhoz, hogy valóban 8 órát ledolgozz? Nem indítasz mosást, nem teregetsz ki, nem főzöl ebédet holnapra, stb.?

Ki szereti Garfield-ot? Na, most ebben a cikkben nem Jim Davis lusta, kövér macskájáról lesz szó, hanem éppen arról az utálatos hétindító napról, amitől kifejezetten irtózik. Hatefő, megvan?

Sztereotípia lenne, babona, vagy csak szimplán véletlenek sorozata? Reggel, ahogy felkelsz (főleg, ha bal lábbal), kiöntöd a kávéd, fogkrémmel összekened a kedvenc blúzod, nekimész a szekrénynek, így újra kiöntöd a maradék kávéd, és akkor összeszorítod a fogad. Mi az Istenért vagy ennyire peches?

Elmélkedtél már azon, hogy miért lehetsz fáradt, ha mégis napi 8 órát alszol? Lehet, hogy egy energiavámpír van a közeledben! Márpedig ez igen nagy probléma, hiszen Ők azok, akik elszívják az energiádat. Lehangolt leszel, fáradt, talán ideges is, ami kihathat a környezetedre. Segítsek felismerni, hogy kik lehetnek azok a közeledben?

Az meg van; ülsz a kanapédon, a reggeli kávéd a dohányzóasztalon, de fogod a fejed, és bambulsz ki az ablakon, mert nem érted, hogy miért vagy még mindig ilyen fáradt, amikor 8 órát aludtál? Aztán eszedbe jut a tegnap este későig tartó beszélgetés a legjobb barátnőddel, és ugyanekkor bevillan az arca, ahogy rád mosolyog. Tiszta, őszinte mosoly, ahonnan kikandikál a vámpírfog. Már korábban is motoszkálhatott a fejedbe az a kifejezés, hogy energiavámpír, de folyton elhessegetted. Amikor pedig elhelyezkedsz a géped előtt, és rákeresel az energiavámpír szóra, végigolvasod a lehetséges változatokat, egyből kiszúrod azt, amelyik a te barátnődre, munkatársadra, távoli-, (rosszabb esetben) közeli rokonodra igaz.  

"Mint elátkozott
Királyfi
Túl az Óperencián
Él magában
Falujában
Pató Pál úr
Mogorván
De ez
Nem az ő hibája
Ő magyarnak születék
S hazájában ősi jelszó, Ej, ráérünk arra még!"

Ismerős a dallam? Ki az, aki magában énekelte?