Álmosan nyúlok a telefonért; miközben a reggeli rutinom elvégzem (értsd: lefőzöm a kávét), végigböngészem a maileket, híreket. A wifi csatlakozásával egyből csippan a telefon, mire ösztönösen fut végig a gerincem mentén a félelem. Elég csak rápillantanom a készülékre, már napok óta az első hírek között érkezik: újabb fertőzöttek, halottak a koronavírus miatt. Halkan sóhajtok, miközben a kedvenc kávés bögrémért nyúlok. A mozdulataim már ösztönösek. Kitöltöm a kávét, két cukrot teszek bele, nyitom a hűtőt, a tej mindig a jobb oldalon, az ajtó alsó sorában lapul. Kikapcsolom az agyam.

Messziről nagyon halk, lágy dallamot hallok.

Harcolunk. Mindannyian. Harcolunk a koronavírus ellen. Egy láthatatlan dög ellen. Vajon ki fog nyerni?

Ez a cikkem egy kicsit személyesebb hangvételű lesz!

Hűha, több, mint egy hónappal ezelőtt posztoltam utoljára! A fene se gondolta volna, hogy így elszalad mellettem a december. Készültünk az adventre, hangolódtunk a Mikulásra, karácsonyra, végül a szilveszterre. Na és mi lett belőle? Betegséghalmok, rengeteg tea, kamillázás, és töménytelen mennyiségű alvás (helyett nyitott szemmel történő hortyogás, hiszen úgy aludj, ahogy egy másfél éves sajtkukac engedi). Végül elengedtem... El kellett engednem, amikor hajnalban a kislányom felsírt, taknya-nyála egybefolyt, én pedig odakucorodtam mellé, és három órán keresztül meséltem neki, miközben bedugult az orrom, és kapart a torkom. Hogy miről meséltem neki? Kisegerekről, akik fel szerettek volna jutni a holdra, jegesmedvékről, akik tulipánt szerettek volna szedni, vagy csak egy álmos kislányról. Végül nem tudom melyikünk aludt el előbb. De mi aztán ledöntjük a hegyeket! 

Milyen levelet kapna a kislányom a Mikulástól? Szabadjára engedtem a gondolataimat, az ujjaim pedig sebesen csapkodták a klaviatúrát…

Drága Nuskó!

Minden gyerek izgatott az év ezen szakaszában. Lelkesen tisztítsák a kis csizmácskákat, hogy aztán szép fényes mivoltukban ragyogjanak és üzenjenek a Mikulásnak, aki december 5-ről 6-ra virradóra érkezik, elfogyasztja a számára kitett süteményt, tejecskét, kakaót, és megtömi a csizmákat jobbnál jobb ajándékokkal.

Na, de honnan ered a Mikulás? Hogyan közlekedik? Hogy hívják a rénszarvasokat? Kutakodjunk egy kicsit!

Előző cikkemben az adventtel kapcsolatos fontosabb eseményeket, történet szálakat firtattam. Most koncentráljunk az adventi koszorúra legelőször.

Ahogy korábban említettem, a katolikus keresztények adventi koszorúján egy rózsaszín gyertya található, és három lila.

Mit szimbolizálnak a színek?

Egyre csak trappol felénk az advent. Még a nyári emlékekben fürdünk (én legalábbis biztosan), de nemsokára ránk esik az év legszebb időszaka, mégpedig az advent. A keresztény kultúrkörben karácsony előtti negyedik vasárnappal kezdődik, négy héten át tart, végül december 25-én, vagyis karácsony napján ér véget. Ez idő alatt Jézus eljövetelére készülünk, várakozunk, szívünk megtelik reménnyel. Ilyenkor egy úgynevezett kisböjt veszi kezdetét, emiatt december 24-én kiváló étkezésnek számít a hal vagy a mákos guba. A böjtölés szintén karácsony napjáig tart. (Az 5. századi Galliában már novembertől kezdődött a böjti idő, Szent Márton ünnepétől.)

Korábbi cikkemben szerepelt néhány mézeskalács. Emlékszel rá, épp a halloweenről meséltem. Nem? Na gyorsan olvasd el: Mit nekem halloween?

Kíváncsiak vagytok a receptre?

Kérd meg anyádat, hogy ossza meg veled a titkos kedvenc mézeskalács receptjét! Itt valami olyasmit képzelek el, hogy az anya hosszas gondolkodás után végül bólint, körbe néz a lakásban, hogy ki figyeli. Miután meggyőződött arról, hogy nincs ok pánikra, karon ragad, bevisz a gardróbjába, rátok zárja az ajtót, a halovány lámpa fénye épp csak hogy bevilágítja a szobát. Kinyitja a szekrénye ajtaját, elpakol néhány holmit, végül egy fém dobozt veszel észre a sarokban. Előszed a pulcsija alá rejtett nyakláncról egy apró kulcsot, belehelyezi a dobozba, elforgatja a kulcsot, majd egy halk kattanással megnyílik a doboz. Te pedig egy filmben érzed magad, ragyog a doboz,tágra nyílt szemekkel figyeled anyád minden mozdulatát. Kivesz egy pontosan összehajtogatott papírlapot, feléd fordul, óvatos mozdulatokkal széthajtogatja és lassan sorolni kezdi a hozzávalókat. Jó, mi?

Leda Schwartz: A negyedik szerető című könyvét kaparintottam meg utazókönyvként.

Jöjjön egy kis emlékeztető:

A harmadik szerető című könyvében – vagyis az első részben - megismerkedhetünk Szofival, aki horvát férjével Miroslav-al élik mindennapjaikat. Álomesküvő, nászút után pedig jöhet a gyerek. Vagyis hogy jöhetne, de nem akar. Lombik, lombik hátán, magyar, rideg valóság. Szofi életébe pedig beköltözik Erik is. Nem csak az életébe, az ágyába is. Szofi meginog. Belső vívódásai törnek elő a lapok közül, hogy vajon a vágyait helyezze előtérbe, vagy az erkölcseire hallgasson. Szofi kettészakad az érzelmi kavalkádban. Egyrészről ott van Erik, akivel egy hatalmas szerelem bontakoz(hat)ik ki, más részről pedig ott van a meddő női része is, aki küzd, éveken át küzd a gyermekáldás reményében. Irdatlan fájdalmakon megy keresztül, míg a könyv utolsó lapjai megváltást nyújtanak.

„Egy nő két dologért képes bármit megtenni a világon. Azért, hogy legyen gyereke, illetve azért, hogy ne.” Mauriceau (1637-1709) francia szülész szakorvos

Hány igaz barátod van? Neeem, ne kezd el sorolni! Csukd be a szemed, végy egy mély levegőt, fújd ki, és mondd ki annak a nevét, aki először az eszedbe jut. Gördüljön le egy könnycsepp az arcodon, de azt Te döntsd el, hogy azért, mert eszedbe jutott a legőrültebb este, amikor könnyesre röhögtétek magatokat, vagy azért mert széttépte a fájdalom a szívedet, mert olyan kevés igaz barátod van, vagy a legszomorúbb, hogy nincs is…

Legyünk realisták optimisták, maradjunk annyiban, hogy mindenkinek van egy igaz barátja, akiről mindig eszébe jut egy-egy sztori. Most elmosolyodtál, mert beugrott a legutóbbi őrült jó buli, vagy épp elöntötte a szívedet a melegség, hiszen, azon az éjjelen, amikor sírva hívtad a barátnődet, Ő csak annyit mondott, hogy várj, főzök egy kávét, és átmegyek hozzád. Hmm?

Ülök a téli kertben, figyelem a párás ablakokat. A vízcseppek egymással versenyeznek, hol egyiknek, hol másiknak szurkolok. A kezemben egy karamellás kávé, a forró nedű gőze vad táncot lejt. Most köd nyargal mellettem, belevesznek az örökzöld sötétségbe.

Amióta anya vagyok, teljesen más kérdések foglalkoztatnak, de azt hiszem, ez természetes. Társként már hozzászoktam, hogy mindig van mellettem valaki. Valaki, aki megvéd, ha félek, megnevettet, ha szomorú vagyok, bátorít, ha elbizonytalanodom. Magához húz, és nyom egy puszit a buksimra. 

Te vagy egész nap a gyermeketekkel. Reggelit készítesz neki, tízórait, ebédet, közben főzöl magatoknak is. Játszol vele, századszorra is elénekled a „Csip-csip csókát”, mert csak azt mutogatja a kezeivel és a többi dal nem érdekli. Naponta többször is megpróbálod elmagyarázni, hogy most esik az eső, nem tudtok kimenni, nem beszélve arról, hogy a szél felkapná és elröpítené. Csak a délelőtt folyamán háromszor pakolod össze a labda medencét, amiből mind a 200 labdát kiöntötte, mert tudod, hogy szeret vele játszani.