A hozzátáplálás volt az egyik "kedvenc" témám. Miért is?

Itt egy pici gyerek, aki jó pár hónapon keresztül csak anyatejet vagy tápszert eszik, aztán hirtelen az egyik étkezése megváltozik. Anyukának pedig arra kell összpontosítani, hogy ideje elkezdeni a hozzátáplálást: alma, barack, répa, krumpli, sütőtök, banán… Jöhet a glutén bevezetése, cukor nélküli keksz, hét-, vagy nyolcgabonás pép, míg végül alkalom adtán hozzá kell csapni a húsokat is: csirke, pulyka, hal, a nyulat meg se merem említeni… Na, és a tejtermékek? Fűszerek? Olajok? Potenciálisan allergén táplálékok?

Na, pontosan ilyenkor omlik össze az anyuka.

Korábbi cikkemben a farsangról és annak szokásairól, történetéről írtam. Miről is szól a farsang igazából? Cukros fánkról, vigadalomról, táncmulatságról!

Ha pedig a fánknál tartunk, hogy kapcsolódik a farsanghoz?

Jelmezek, maszkok (nem orvosi), táncmulatság és rengeteg cukros, lekváros fánk jut az eszünkbe a farsangról, nem igaz?

Mikor is van farsang?

Miért imádom a hangoskönyveket? Nemcsak azért, mert Nuskó ilyenkor az ölembe ül, nézegetjük a mesekönyvet, hallgatjuk az interaktív figura által lejátszott mesét, hanem azért, mert ilyenkor nosztalgiázom. Még pedig rengeteget. Így volt ez a Pán Péter meséjénél is. Ez a Disney mese nálam valamilyen okból kifolyólag kimaradt, a filmes változatát láttam: Én, Pán Péter címmel. A moziban ültünk a szüleimmel, és azt hiszem a szipogás, orrfújás sokkal hangosabb volt, mint Johnny Depp vagy Kate Winslet romantikus játéka. Így, visszagondolván elég sokszor voltam gyerekkoromban, fiatal koromban moziban. Micsoda remek emlékek!

Így hát nem csak Nuskó élvezte a mesehallgatást, hanem jómagam is.

Egyik kedvenc DIY projektem közé tartozik a mostani játék, ugyanis Nuskó számára kifejezetten egy szerepjátékot is felépítettem a játék köré.

A januári szürke hétköznapokba kis vidámságot, színeket csempésztem, mégpedig úgy, hogy kirándulásra invitáltam a lányomat. 

Amúgy is minden nap igyekszem valami kreatív, érdekes ötletet belevinni a délelőttökbe, ha már ennyire nem jutunk gyerektársaság közelébe. Ráadásul Nuskó is egyre többször emlegette, hogy szeretne kirándulni, nekem pedig remek ötletem támadt!

Hogy micsoda? Valóban, mi ez a badarság? Tizenöt foltos pocsolya? Inkább tizenöt foltos dalmata! Bizony, a 101 kiskutyáról van szó, amit legelőször a moziban láttam a szüleimmel, csakhogy a film változatát Jeff Daniels és Joely Richardson főszereplésével. Na meg persze a sármos House doki is feltűnik a porondon, csakhogy most egy ügyetlen figuraként. Ki találtátok, hogy Hugh Laurie Jaspert játszotta? :)

Szörnyella de Frász
Szörnyella de Frász
Elég ha csak rádnéz, már kiráz a láz
Ily némbert, kész istencsapás, ha látsz
Szörnyella, Szörnyella...
Mint gyilkos pók új áldozatra vár,
Szörnyella, Szörnyella de Frász

Aki gyakori vendég a blogomon, láthatja, hogy előszeretettel vannak DIY projektjeim, főleg olyanok, amikkel a gyerekeimnek kedveskedhetek. Készítettem már mosógépet is kartonból, vagy várost Nuskónak, hogy kiélvezhesse az autózás nyújtotta örömöket. Volt benne parkoló, autómosó, vasúti sín, Óvoda, Általános Iskola, hogy mind-mind remek beszédtémákat adjanak.

Mostanában pedig az idő kevésbé kegyes hozzánk, így még több kreatív foglalkozást szoktam a lányommal csinálni, hiszen látom, hogy élvezi, tetszik neki.

Most sem volt ez másképp, kartondoboz helyett, most a WC-papír gurigákat vettem elő újra, hiszen korábban már készült belőlük Halloween-re bagoly, most viszont újdonságként távcsövet fabrikáltunk. Már korábban felfedezte Nuskó, hogy bizony ezek a gurigák jók arra, hogy kifejezetten egy valamire fókuszáljunk vele, ha belenézünk. Az ötlet pedig innen jött, hát, akkor készítsünk kukkert belőle.

Legyen hó, legyen hó
Még sose volt hasonló.
Legyen hó, legyen hó,
Olyan lelket mozdító.
Bár tudnám azt, hogy mi lesz itt még!
Jöjjön száz orkán!
és közben a szívemen ül a jég

Amikor eszembe jut egy Disney mese, valahogy mindig a dalszövegükre koncentrálok. Engem nagyon meg lehet fogni egy-egy jól elkapott üzenettel, idézettel, és persze dalszöveggel. Imádom hallgatni, és ami igazán fülbemászó, egy idő után már kívülről fújom is a szöveget. Nem volt ez másképp a Jégvarázs című mesével sem, amikor Anna és Elza, na meg persze Olaf és Kristoff ámulatba ejtettek. Ez a varázslat pedig tovább folytatódott, amikor hangoskönyv formájában megérkezett hozzánk is Olaj figurája és maga a könyv is csodálatos képekkel és szöveggel. Imádom olvasni Nuskónak és Lizinek!

Na de ne szaladjunk annyira előre!

Ennek a cikknek igazából ezt a címet akartam adni: Kedves 2020! Rohadj meg!

Az én idei évem jelszava a szürreális lett.

Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, nem gondoltam volna, hogy néhány hónap múlva maszkban fogok ücsörögni egy kihalt folyosón, miközben az orvosomra várok.

Tavaly decemberben pedig, mikor a férjemmel utaztunk az orvosi kivizsgálásra, már pedzegették, hogy Olaszországban erőteljesen jelen van a covid vírus. Akkor kérdeztem a férjemet, hogy mekkora az esély, hogy hozzánk is elérkezik? A válasza elszomorított: biztos, hogy hozzánk is elérkezik, hamarosan itt lesz. Tavasszal pedig egy világ fordult meg velünk: bezárkóztunk, napról napra éltünk, fertőtlenítettünk mindent, videó telefonáltunk a rokonokkal, házhoz rendeltük az élelmiszereket és használati eszközöket, kenyeret sütöttünk, és ki se tettük a lábunkat.

A játékok háborúja, avagy a Toy Story

A legelső Disney mese, amit moziban láttam, az a Toy Story volt. Anyámékkal ültem a teremben, pattogatott kukoricát majszoltunk, és hatalmas szemekkel bámultam a mesét. Játékok keltek életre, harcoltak egymással, és egymás mellett. Aztán hazamentünk, vacsoráztunk, fürödtem és lefeküdtem (volna) aludni. Csakhogy hatalmas nagy szemekkel bámultam én is a játékaimat. Ahogy gyermeki fejjel el hisszük, hogy eljön értünk egy herceg fehér lovon, vagy a jó mindig győz, akkor a játékok is életre kelhetnek, nem igaz?

Szóval utaztunk Finnországból Olaszországba, Belgiumon át Indiába, végül hajókáztunk Görögországba, majd kikötöttünk Ausztráliában. Néhány ország, mind különböző szokásokkal, tradíciókkal, történetekkel, mégis a legfontosabb mindközül, az együtt ünneplés és a szeretet. Szörföző Mikulástól kezdve, szaunáztunk egyet a finnekkel, találkoztunk Befanával, a jó boszorkánnyal, és karácsonyfa gyanánt banánfát is díszítettünk. Hogyan tovább?

Kanyarodjunk Izland felé

Folytathatjuk a világkörüli utazást?

Korábbi cikkemben már bemutattam néhány ország karácsonyi ünneplését, szokásait: szétnéztünk Olaszországban, Finnországban, Belgiumban vagy Indiában. Most pedig folytassuk az utunkat, hiszen rengeteg érdekes ország vár még ránk!

Gyerekként rengeteg mesét nézünk, és valljuk be őszintén, egy-két kedvenc biztos akad, amire jó szívvel gondolunk. Ezeknek a meséknek nem csak a történetére vagyunk kíváncsiak, hanem az üzenetére, hogy mi az, amit tapasztalunk, tanulunk általa. És itt kellene azt írnom, hogy a Dumbo nekem ilyen volt, de csalódást kell, hogy okozzak.

Megvallom őszintén, a Dumbóra alig emlékszem gyerekkoromból, pedig kazettán is megvolt. Így, amikor megérkezett hangoskönyvben, nemcsak Panka hallgatta kíváncsian a történetet, hanem jómagam is.

Tudtátok, hogy a Dumbót 1941-ben mutatták be Amerikában? Magyarországon pedig csak 1989-ben?

A repülő kis elefánt…

Lassan elérkezik az év legszebb időszaka, a karácsony, és az azt megelőző ünnepi várakozás, készülődés. A karácsony mindenkinek mást és mást jelent: Magyarországon nem múlhat el az ünnep bejgli vagy halászlé nélkül.  De ahány ország, annyiféle szokás. Hogyan térnek el a karácsonyi szokások a különböző országokban?

Induljunk egy képzeletbeli világkörüli utazásra!

Halvány emlékfoszlányok száguldanak bennem gyerekkorom tiszta, megbecsült korszakából. Anyám cinkosa volt a bátyám: eljátszotta a testvérem, hogy bizony nálunk járt a Mikulás, és ajándékot hozott. Jó gyereknek (vagyis nekem) csupa kedves, bájos apróságokat, a rossznak (vagyis a bátyámnak) virgácsot, ráadásul mivel igen leleményes testvérről beszélünk, én a konyhában megbújva, anyuval együtt hallgattam, amint "elbeszélget" a Mikulás a bátyámmal az előtérben, hiszen egész évben csínyeket csínyekre halmozott, kijárt egy alapos fejmosás. Apró színjáték, némi hangelváltoztatás, mégis az elmémben őrzöm édes emlékként. Persze, búcsúzást követően az ablakhoz rohantunk és a Mikulást kerestem az utcán, érdekes módon csak anyukám és a bátyám látta, amint szánra pattan, és elsuhan :) Ó, micsoda gyerekkor volt!

És milyen gyerekkort szeretnék a lányaimnak? Mesékkel, élményekkel telit, az biztos! A karácsony, az advent, a Mikulás pont ez az időszak, amikor itt aztán lehet érvényesülni!

Kezdjük az elején!

Ki kicsoda a történelemben?