Két csoportra oszlik a social media fotelhuszárjai, amikor témaként kerül elő a halloween. Hiszen vagy nagyon utálják, vagy nagyon imádják, aki esetleg a kettő között meghúzódó csendes rétegbe kerül, inkább háttérbe húzódik (sokszor jogosan). Fogalomkeverés, hamis történelem, rossz tudásból fakadó harc, ugyanis sokan a mindenszentek és a halottak napjának meggyalázásaként azonosítják, pedig nem ártana tisztában lenni azzal, hogy a halloween október 31-én van, nem beszélve arról, hogy nem amerikai ünnep, hanem a régmúlt kelta korokig nyúlik vissza a története.

Október utolsó napján elvékonyodik a határvonal a túlvilág és a mi világunk között, így az eltávozott lelkek megpróbálnak átjönni hozzánk. Ezen a napon pedig pont ezért öltöznek sokan jelmezbe, hogy megtévesszék a szellemeket!

Vagy lehet, hogy inkább festékekről álmodom… A lányommal együtt.

Amikor Nuskó itthon tengeti a napjait, gyakran festünk. És ha már ennyire belejöttünk az őszi témákba, hogy sünit készítettünk, vagy faleveleket ragasztottunk, akkor úgy gondoltam, hogy ideje festeni is!

Az egyik leggyakoribb alkotóelemünk a kreatívkodásban a WC papír guriga! Hiszen készült már belőle távcső, kartonváros alkotó eleme, és temérdek állat! Most is inkább az őszi állatok felé fordultunk, így készült bagoly, róka és mókus.

Ha már tombol körülöttünk az ősz, esik az eső, vagy épp annyira taknyos a gyerek, hogy ne tudjon óvodába menni, viszont folyton nyaggat, hogy játszunk valamit, ideje akkor inkább kiélvezni az évszak csodás tulajdonságát, mégpedig a fergeteges szín kavalkádot!

A különböző évszakokról és az idő múlásáról mindig is nehéz volt beszélni egy kisgyereknek, hiszen az ő világában nem szerepel a majd és a később szó, nem úgy értelmezi a hamarosan és az ezután szavakat. A szótárában csak egy szó szerepel: most. Így hát tudása csillapíthatatlan, örömmel mesélek neki a különböző évszakokról, és próbálom az ő szintjén elmagyarázni mit is jelent, hogy a fák lehullajtják a leveleiket, télen esni fog a hó, tavasszal újra kivirágzik a tulipán, nyáron pedig napozhatunk a kertben… De addig is, hogy hangolódjunk az őszre! Hogyan? Felolvastam neki egy aranyos sünis verset! És hát mi ad Isten, mi volt a gyerek első kérdése?

Az ősz mindig is egy különleges évszak lesz számomra. Folyton elvarázsol a színeivel, nyugalomra és türelemre int. Megálljt parancsol erejével, és figyelmeztet, hogy mindig van új meglepetés a tarsolyában! Eső, szél, vihar tombol sokszor, a természet az erejét fitogtatja, mi, emberek pedig kénytelenek vagyunk fejet hajtani előtte, ami valljuk be, sokszor ránk is fér!

Az idei ősz kicsit más volt számomra, hiszen nem én fogtam valami újba, hanem kivételesen a nagyobbik gyerekem került eddig ismeretlen területre, vagyis óvódás lett. Nem voltak illúzióim, hogy betegség nélkül végig visszük a beszoktatást, így készültem is arra az időszakra, amikor a gyerek még nem tud oviba menni, de már a rosszaságon töri a fejét. Ideje belevetnünk magunkat a kretívkodásba!

Mindenki jobban tudja nevelni más gyerekét, kivétel a saját anyja és apja, ugye? Kéretlen, vagy sokszor át se gondolt megjegyzések, szúrások, amik között kénytelen lavírozni a szülő, amit sokszor a saját családi és baráti körében osztogatnak, esetenként gyermektelenek is. Ilyenkor pedig mit kellene tennie egy szülőnek? Bólogasson, egyetértsen, vitatkozzon, vagy érveket soroljon? Generációkon átívelő problémák kereszttüzében érzik magukat anyukák, apukák, amikor szembetalálják magukat az ellenkező oldalon állókkal.

De vajon van-e tökéletes szülő és tökéletes gyerek? Hol van az a határ, amikor még azt mondhatjuk, hogy jó anyák vagyunk, vagy elég jó anyák? Szigorúnak kellene lenni, vagy következetesnek? Esetleg elég csak terelgetni őket, sugallni a jövőt?

A gyerekeknek szükségük van határokra?

Mivel az ősz már a nyakunkon volt, az utolsó kellemes, nyárias napokat kihasználva Nuskóval és Lizivel nekiálltunk brióst készíteni!

Nem vagyok egy nagy konyhai tündér, de sütni szeretek. Jobban mondva kísérletezni. Imádtam mézeskalácsot készíteni, sajttal töltött perecet, kürtőskalácsot, valamint a kedvenceimet, a nyár nagy slágereit: a málnás-túrós pitét és a sütés nélküli gyümölcsmisut. Isteni egytől egyig!

Hova tűnt az elmúlt három év? Tudod mi a válaszom rá? Hogy fogalmam sincs… Persze, voltak itt születésnapok, névnapok, kirándulások, nekem pluszba egy szülés. Na de hova a túróba száguldott el mellettünk ennyi év?

Nemrégiben kaptam az emailt, miszerint egy csodás augusztusi hétfőn bizony szülői értekezletre kell mennem! Nekem? Nemrég még az én szüleim mentek szülői értekezletre, igaz, sokszor úgy hívtak, hogy melyik az én termem, vagy éppen melyik osztályba is járok (?).  Na, de most eljött az én időm!

Van egy vár a Tenkes alján, amit látni kell.
Itt velünk él a történelem, csodálatos hely.
1270 óta állnak itt a falak,
a Soklyósiak építették a Tenkes hegy alatt.
A várat, amit elfoglalt a Tenkes kapitánya,
gyere el és meglátod, hogy sehol nincsen párja.

És valóban nincsen párja! Magyarország bővelkedik páratlan kilátásban, mesés hegyekben, dombokban, csodás folyókkal, tavakkal, és a "magyar tengerrel"! És milyen történelme van! Csupa hősökről szóló, hű bajtársakkal harcoló katonákról, vitézekről zeng a történelmünk ódákat, meséket!

Ma mi legyen az ebéd? Mit főzzek? Jó lesz a gomba pörkölt, vagy legyen inkább karotta főzelék? Hány és hány kérdés merül fel előző este, amikor rákérdezünk a családnál, hogy másnap mit szeretnének ebédelni vagy vacsorázni? Ilyenkor mi a válasz?

Na, nem arra kell gondolni, hogy dinnyét szeretnék ültetni, pusztán azon morfondíroztam, hogy Nuskónak kijár ebben a melegben valami különleges édesség, desszert. Könnyű is legyen, de ne is kelljen sütni? A legegyszerűbb megoldást választottam: csináljunk kókuszgolyót, csak kókusz nélkül, és végül is ne golyók legyenek, hanem dinnyék, és akkor már színezzük is be! Hogy micsoda?

Önmegvalósíthat egy anya? Vagy attól, mert két-három gyermeket nevelünk, nekünk már nem jár ki ez a fajta szabadság? Korábbi cikkemben már pedzegettem az önmegvalósítást anyaként. Fontosnak tartom, hogy a belső harmónia, az egyensúly mindenképp meglegyen a személyben, ami egyensúlyban tartja a különböző szerepeket: anya, feleség és nő.

Na, de az anyaságon túl lehetséges az önmegvalósítás?

A nyár semmi másról nem szól, csak napsütésről, pihenésről és végre; rengeteg gyümölcsről! Igaz, a konyhát mindenki igyekszik kerülni ebben a melegben, ám korábban hoztam már isteni fagyi recepteket, most pedig tovább kísérleteztem, és hűsítő gyümölcsmisu (gyümölcsös tiramisu) és fenséges túrós-málnás pite készült!

Imádom a pitét! Na, nem a hagyományos villával megszurkált tetejű, porcukorral lehintett almás pite félét, hanem az amerikait! Rácsos vagy morzsolt tetejű, és porcukor nélküli fenséges krémes pitéket!

Itt a nyár, a forróság, mi másra vágynánk jobban, mint egy hűsítő finomságra? Na, de mi van akkor, ha túl messze van a cukrászda, az aszfalt is csak úgy perzsel, és a kutyának sincs kedve az árnyékos kertből kilépni? Készítsünk isteni házi fagylaltot géppel, és gép nélkül is! De az egyik legyen ám cukormentes!

A vidéki életben az az egyik legjobb dolog, hogy van kert. És, ha van kert, akkor bizony lehet ültetni! Imádtam figyelni, ahogy Nuskó a ribizli bokorról csipkedi le a vörös, savanykás szemeket, és milyen boldogan hozta nekem! Így lett az egyik fagylalt alapja a ribizli:

Amióta anya vagyok, folyton töröm az agyam valamin: ez lehet egy egyszerű, könnyen elkészíthető étel, desszert, amiben a nagyobbik lányom segít, vagy egy remek játék! Továbbra is vallom, hogy nem kell mindent megvenni a gyereknek, a sokadik játék úgyis a sarokban landol. Mi lenne, ha inkább együtt készítenénk valamit? Imádok kreatívkodni Nuskóval: festettünk húsvéti nyuszit, készítettem már neki mosógépet, kartonvárost, a WC-papír gurigákat pedig még mindig gyűjtjük, bár egy egész állatkertet tudnék belőlük kihozni, annyit festettünk már! Na és ne felejtkezzünk meg a mágneses halacskákról sem, amit előszeretettel varázsol elő bármikor! Ezek elkészítéséhez pedig nincs szükség nagyobb dolgokra: festékek, ecsetek, olló, színes-, vagy kartonpapír.

De mi is az a szenzor?

Imádom a retró dolgokat! Fogalmam sincs honnan jött ez a mániám, de imádok idősebb emberek házában szétnézni, téblábolni, mert rengeteg kincset rejt! Temérdek emlék, halovány múlt, megannyi mondanivaló vár az ilyen környezetben! Imádom hallgatni mások élettörténetét, és rajongok a régi tárgyakért! Hiszen jómagam is csupa csip-csup, mégis különleges retró tárggyal díszítettem fel az otthonunkat!

Olykor-olykor felidézem, milyen klassz volt a gyerekkorom, amikor 40 forintért vettünk fagyit (juj, azok a '90-es évek), vagy a turbó rágót rágcsáltuk a volt osztálytársaimmal. Néha pedig azokat a pici italporokat ittuk, amiket igazából vízben kellett volna feloldani… De hát ki tudta ezt? Ha fájt a hasunk, Dianás cukrot nyomtak a kezünkbe, vagy a nagymamánál mindig akadt a fém dobozba narancs vagy citrom ízű, kemény, töltetlen cukorka. Piros mogyorós csokit vett mindenki, ajándékba pedig macskanyelvet kaptunk! Szamba, Lottó, Kapucíner vagy Bohóc csoki? Melyik volt a kedvenced?